Vélemény

Bár nem feltételezem mindenkiről, hogy reklámzabáló, azért egy-két szlogen bizonyosan ismerősen cseng. Egyeseket frappánságukért jegyeztük meg, másokat az unos ismételgetésért.

Mint az várható volt, az Orbán kormány türelmetlenül, de kivárta az önkormányzati választások eredményét. Bár előre ittak a medve bőrére (például Debrecenben már a nyár elején leosztották a lapokat: ki lesz a polgármester, alpolgármesterek), mégse akarták rontani eredményüket megszorítások bejelentésével.

Éjszakai bagolynak kell lenni, akinek fülei igényesebb muzsikára vágynak. Közvéleménykutatók szerint a zöm, a plebsz beéri a kommersszel (pálinkában is, mert csak arra van pénze). Azt pedig ontja számtalan auditív és vizuális csatorna. Csak az én szolgáltatóm hét könnyűzenei kanálissal áldott meg, kontra Mezzo, az egyetlen (túl)komolyzeneivel szemben, ezért, mint egy music hunter, forgatom az egy-, kéthetes nyomtatott műsorajánlókat, böngészem a napi elektronikusokat.

Navracsics Tibor krónikus hazudozóként mutatkozott be Európának. Ezt teszi velünk a rendszer.

Egy héttel ezelőtt, Elég volt című írásomban rendesen leamortizáltam a Loki stábját, játékost, vezetőt egyaránt. Letargikus hangulatommal nem voltam egyedül, sokunknál betelt a pohár.

A választópolgárok többsége rezignáltan követi az önkormányzati választások kampányeseményeit. Általános vélemény, hogy jönnek a jelöltek, ígérnek fűt-fát, gurítanak söröshordót, itatják a szomjas polgárt, vagy krumplit osztogatnak, aztán a voksolás után úgy eltűnnek, mint a pinty. A plakátokról még egy hónapig rájuk vigyorognak, aztán semmi. Legközelebbi feltűnésük öt év múlva, a következő önkormányzati választásokon várható.

Hazánk lakosságának idősebbik fele már csak legyint, amikor egy-egy kormány újabb megszorításokat jelent be. A rendszerváltás óta jó néhányat átéltek. Számukra a nadrágszíjhúzás politikája semmi mást nem jelent, mint vezetésre alkalmatlan miniszterelnökök, miniszterek hibáinak korrigálása.