Megint megszorító csomag?

Hazánk lakosságának idősebbik fele már csak legyint, amikor egy-egy kormány újabb megszorításokat jelent be. A rendszerváltás óta jó néhányat átéltek. Számukra a nadrágszíjhúzás politikája semmi mást nem jelent, mint vezetésre alkalmatlan miniszterelnökök, miniszterek hibáinak korrigálása.

Teljesen mindegy melyik oldal képviselői koptatják a bársonyszékeket, az eredmény mindig ugyanaz. A korosabb állampolgárok most is csak azért horkannak fel, mert a legújabb megszorítás mértéke az átlagosnál magasabb, a GDP 5,5 százalékát teszi ki.

Varga Mihály gazdasági miniszter a hét elején 1700 milliárd forintos megszorító csomagról beszélt. Valószínűleg elszólta magát. Az önkormányzati választások előtt a Fidesz a sunyi hallgatás taktikáját választotta. A regnáló kormány és párt megfogadta, hogy míg a választások le nem zajlanak, addig mélyen hallgatnak a következő évek terveiről, aztán a kétharmad birtokában minden lenyomnak az állampolgárok torkán. Becsapják azokat is, akik még hisznek bennük, rájuk szavaznak. A hatalmat már az sem érdekli, hogy csökken a népszerűségük, elfordulnak tőlük, terveiket tűzön-vízen keresztülhajtják.

Varga Mihály elszólása bombaként robbant. A gazdasági miniszter botlása után a kormányzati kommunikáció olcsóbb állam megvalósításáról beszél, kiadások lefaragásáról. Azért 1700 milliárdos lefaragás soknak tűnik egy szimpla karcsúsításhoz képest. Ez a szöveg egy komolyabb gazdasági probléma álcázására szolgál. Egy biztos, elsődleges kárvallottai mindenképpen a közszférában dolgozók lesznek. Ha az ország vezetése olcsóbb államot akar, akkor miért államosították az oktatást, kebelezték be az egészségügyet, miáltal csak az Emberi Erőforrások Minisztériuma által foglalkoztatott munkavállalók száma 253 ezerrel nőtt négy év alatt. Akkor Orbán Viktorék most mindent visszacsinálnak?

Vajon miért szükséges a rekordméretű megszorítás, amikor „Magyarország jobban teljesít”, nő a foglalkoztatottak száma, többet termelünk, mint tavaly, csökken az infláció, a rezsicsökkentések és béremelések következtében több marad a családoknál? Vagy mégsem? Ugyanis ekkora mértékű kiigazításra 1995, a Bokros csomag óta nem volt példa. Akkor az ország gazdaságilag tényleg csehül állt. Most nem? A kormánykommunikáció gazdasági győzelmek sorozatát sulykolja. Ha igazak az állítások és számadatok, nekünk, magyaroknak régen jólétben kellene tengetni napjainkat. Ehhez képest van 1,6 millió szegény, 4,7 millió nélkülöző és megállíthatatlanul a szegénység felé csúszó társadalmi középrétegünk.

Orbánéknak sürgős lehet a kiigazítás, mert az oktatásból már források kivonását tervezik, miközben a lyukat uniós forrásokból szerzett pénzre történő pályáztatással igyekeznek tömködni. „Fent” egyszerűen nem tudják, mi zajlik az oktatás minden napjaiban. Míg Finnországban a GDP 5-6 százalékát fordítják oktatásra, nálunk lassan már csak egy százalékot. Az iskolák költségvetése annyira szűkre szabott, hogy a pedagógusok otthon kényszerülnek nyomtatni feladatlapjaikat, saját járműveiken viszik rendezvényre a tanulókat, saját könyveiket ajándékozzák az iskolai könyvtárnak, csakhogy állományt tudjanak fejleszteni. Minőségi oktatást hirdetnek és várnak el, miközben a pedagógusok harminckét órára növelt munkaidejét nem tudják megfelelő tartalommal kitölteni. A munkaidő kitöltése okán tanárokat portai ügyeletre, ebédeltetésre, gyerekek egyik épületből másikba kísérésére, stb., osztják be.

A kormány belátta az oktatás szervezeti felállásának működésképtelenségét. Másfél év után megint át akarják szervezni. A megszorítás fő számának ismeretében a pedagógusok semmi jóra nem számíthatnak, azaz az iskoláknak még kevesebb pénz jut, s újabb elbocsátási hullám réme fenyeget.

Rebesgetik a nyugdíjak megadóztatását. Az államnak komoly bevétele származna belőle, a sok kisnyugdíjas pedig még inkább nyomorogna. Eddig még tellett tíz deka párizsi vásárlására, az adóztatás után az öt deka is dőzsölésnek fog tűnni. A kormány unos-untalan hangoztatja a nyugdíjak reálértékét megőrzését. Az adóztatás után is így lesz?

A regnáló hatalom eddig elutasította a magántőke bevonását az egészségügybe. Az állami kiadások karcsúsítási szándékát ismerve feltételezhető, hogy a jövőben nem fogják annyira hevesen ellenezni a magánpénzek invesztálását. Könnyen meglehet, hogy visszahozzák a vizit-, s a tandíjat, hogy az egészségügy és az oktatás kevesebbe kerüljön az államnak, legyenek közel önfinanszírozottak.

Az államirányítási és költségvetési szerveknél is indokolatlanul duzzasztották a létszámot. Vajon az Orbán kabinetnek mi szüksége, például több mint száz helyettes államtitkárra? Ha komolyan gondolják az állami kiadások drasztikus csökkentését, hogy minél kevesebben éljenek az államból, akkor e területen is komoly dolgozói létszám elbocsátása szükséges.

Ha valóban komoly a hatalom karcsúsítási szándéka (erősen úgy néz ki), akkor akár tízezrek kerülhetnek az utcára. S ha így lesz, márpedig valószínű, akkor baj van a magyar gazdasággal. Az Orbán kormány eddigi ténykedése nehéz helyzetbe hozta az országot. Hatalmuk bebetonozása érdekében feláldozták az ország gazdaságát és társadalmát. Most pedig a lakossággal kíméletlenül megfizettetik az eddigi hibás intézkedések következményeit.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.