Szabó Magda: Csigaház – fordulat az irodalomtörténetben

1944-ben készült, de később adták ki

Előfordul néha, hogy olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek valamilyen oknál fogva rejtve voltak eddig a világ szeme elől. Ez történt az irodalomtudományban, amikor Szabó Magda hagyatékából előkerült két füzet, amelyek borítóján a Csigaház cím szerepelt, 1944-es évszámmal és SZ. M. szignóval. Miért is meglepő fordulat a magyar irodalomtörténetben ennek a kéziratnak a felbukkanása? Cikkünkben erre a rejtélyre is fény derül.

Mindaddig, amíg elő nem került e két kis füzet, az irodalomtörténészek Szabó Magda életművét teljes egésznek hitték: költőként kezdte pályáját, és első prózai műve 1957-ben jelent meg Freskó címmel. Mindenki így tudta, s erre maga az írónő sem cáfolt rá soha. Vajon ő miért döntött úgy, hogy ez a műve csak halála után kerüljön elő? Ez a kérdés már azelőtt megfogalmazódott bennem, hogy a könyvet egyáltalán a kezembe vettem volna. Aztán nem hagyott nyugodni olvasás közben sem. Azt tudjuk, hogy volt egy időszak az életében, amikor nem publikálhatott, az akkori politikai rendszer osztályidegennek nyilvánította, minisztériumi állásából is elküldték, s az a polgári réteg, amelyet művei leginkább megszólítottak, gyakorlatilag kiveszett Magyarországról. Aztán ismét fordult a történelem kereke és Szabó Magda addigra bizony megtanulta a leckét. Tudta, hogy nem állhat elő újrakezdésként olyan művekkel, amelyekben szemernyi utalás is lenne bármilyen politikai irányvonalra, nemzeti célkitűzésre. Ezért hát elhatározta, hogy olyan kötetekkel vonul vissza a magyar irodalmi köztudatba, amelyekkel a személyes érzelmekre hat, amelyekben magunkra, családunkra ismerhetünk. Nos, ha elolvassuk a Csigaházat, akkor látjuk, hogy ez a kisregény nem lett volna megfelelő az óvatos újrakezdéshez. Viszont, amikor előkerült és kiadták, igazi irodalomtörténeti szenzációnak lehettünk részesei.

A regényt személyes élmények ihlették, ugyanis az 1935 és 1938 közötti iskolai szüneteket az írónő Bécsben töltötte. Ez lesz a regény helyszíne: a csodás Bécs, ahol az író egy pici, rejtett panzióba, vagyis a Csigaházba helyezi a történések centrumát. A történet időpontja pedig egy nagyon izgalmas év, ugyanis 1939-ben vagyunk, közvetlenül az Anschluss után, a Burgon már horogkeresztes zászló leng, a Csigaház egyik lakójához pedig gyanús idegenek érkeznek. Nincsenek még konkrétan kijelölt gyakorlati útvonalak az adott történelmi helyzetben, ezért mindenki a saját ösvényén igyekszik járni, illetve egyéni boldogulását egyengeti. Mindenki azt latolgatja, hogy melyik út volna számára a célravezető. Ebben a vészterhes időben érkezik meg a panzióba Budapestről Júlia, akinek odahaza megrázó magánéleti élményben volt része. Azt hiszi, hogy, mint csiga a házába, ő is visszahúzódhat egy biztonságos menedékbe a saját érzései elől. Ám itt sem lát mást, mint magánéleti zűrzavart, bonyolult érzelmi kapcsolatokat.

A regény rövid terjedelme ellenére nagyon összetett, sokszínű, de mégis sikerült egységes egésszé formálni, ezért valószínűleg lehettek már a Csigaház előtt kisebb prózai ujjgyakorlatok, ugyanis ennek a regénynek a stílusjegyeiben, karaktereinek kidolgozottságában már megfigyelhető Szabó Magda egyedi ábrázolókézsége. Ott van már az a magabiztos kéz, amellyel  az előre kódolt emberi sorsokat kibontja. Megjelenik már az az egyedi stílus, amellyel berántja az olvasót klasszikus irodalmi világába olyan elemi erővel, amelytől még a legelszántabb modernisták sem menekülhetnek.

Az író, fiatal kora ellenére már tökéletesen rajzol meg hangulatokat, árnyalatnyi különbségeket, mély emberi érzéseket, például a magányt:

,,Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak ünnep ne legyen soha. Az ünnepben benne van a család gondolata, az összetartozásé.”

A Szabó Magdához vezető utat mindenki megtalálja egyszer. S amikor rátalál a műveiben elrejtett örök emberi igazságokra, összefüggésekre a saját érzelmi motívációi és emberi viselkedésformái is nyilvánvalóvá lesznek önmaga előtt.

Összegzésként még egy fontos gondolat, amit én tanultam Szabó Magdától:

egy igazi nő mindig tudja, hogy miként lépjen színre úgy, hogy megjegyezzék… egy igazi nő azt is tudja, hogy mikor kell távoznia a színről és hogyan tegye ezt hatásosan... egy igazi nőnek mikor kell a végsőkig harcolnia és azt is, mikor álljon félre méltósággal... hogy legyen benne tartás, erő, dac, ha éppen arra van szükség.

Végül most még azt is megtanultam, egy igazi nő még a túlvilágról is képes mozgatni a szálakat.

Rinner Anita

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.