Vége van a nyárnak. Hűvös szelek ugyan még nem járnak, mint ahogy Móra Ferenc a Cinege cipője versében megírta, de ennek az évszaknak a napjai már meg vannak számlálva.
Fiatalon belerohadni, belepusztulni a vodkagőzösen hallucinált kommunista álomvilágba, a marxista-leninista utópiába, vagy kimenekülni Nyugatra, Amerikába, hogy megvalósítsam az álmaimat? Sokakat foglalkoztatott ez a kérdés az ötvenes években Magyarországon.
Gyakorlatorientált, 120 órás (fél éves) online, élő, interaktív képzésen kiváló szakemberektől tanulhatják a szakma iránt érdeklődők a gyakorlati újságírást és médiafotózást.
A keleti országrész lakói nem gyakran jutnak el a dunántúli részekre. Akkor is a frekventáltabb helyeket keresik fel. Népszerű a Balaton, Velencei-tó, Veszprém, Sopron és így tovább. Azonban érdemes az ottani vidéket is járni.
Magyarország legszebb erdejének szívében rejtezik egy Csodaerdő. 1939. október 10-én 1. tételként jegyezték be az akkor 31 hektáron fekvő debreceni Nagyerdőt a Magyar Természetvédelmi Törzskönyvbe. Legidősebb fái több mint 200 évesek.
A rendszeresen autózók jól ismerik a hazai útviszonyokat. Bár az illetékesek kommunikációja szerint évente jelentős hosszúságú felújítások történnek, ez valahogy nem nagyon látszódik.
Találós kérdés. A térképen alig húszra van Egertől és egy jó tízesre esik Mezőkövesdtől, továbbá híres a termálvizéről. A számok természetesen kilométerben értendőek. Mire gondolhat a cikk szerzője?
Mezőcsáton született, majd Pesten élt csaknem harminc évet. A sors és a gyökerei azonban Debrecenbe szólították. Túl a hatvanon is aktívan dolgozik, hajtja a kíváncsiság, és az a célja, hogy minél több ismeretanyagot sikerüljön az utókorral megismertetni a rovásírásokkal kapcsolatban.
A cívisváros már hosszú évszázadok óta bővelkedik irodalmi kincsekben, és már a 18. században a magyar literatúra egyik központjává vált. Az idei esztendőben megannyi irodalmi vagy irodalomhoz szorosan kötődő személy tisztes, kerek évfordulóját ünnepeljük, közülük pedig sokan Debrecenhez is szorosan kötődnek. Azt hiszem, a kronologikus előrehaladás most erény, mintsem túlszabályozottság.
Az elmúlt esztendőkben immár Budapestet is „ellepték” azok a miniszobrok, apró alkotások, amelyek bájosan kicsi termetük ellenére kimondottan feldobják az utcaképet, köztereket.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.