Egy közkedvelt internetes fórumon becsapott albérlők panaszkodnak egymásnak, milyen gazul bánt el velük a főbérlőjük. Elképesztő történeteket olvashatnak itt a témával foglakozók. Most azonban nézzük meg az érem másik oldalát! Debreceni családok történeteit tesszük közzé, azokét, akik arra vetemedtek, hogy kiadják az ingatlanjukat.
Zoli története
Apám halála után beteges édesanyám hozzánk költözött Józsára, úgy döntöttünk, hogy kiadjuk albérletbe a debreceni kertes házat. Az első bérlőnk egy negyvenes házaspár volt, két bakfis lánnyal. Éppen építkeztek, és már menni kellett az előző házból. Köztes megállóként választották az albérletet. A rezsit és a bérleti díjat mindig pontosan fizették, még az udvart is erejükhöz mérten rendben tartották. Sajnos, ez az idill hamar véget ért, mert felépült a házuk. Mennyország után jött a pokol. Decemberben beköltözött egy negyvenes éveit taposó özvegyasszony, három siheder fiával. A fiúk arcát nem nagyon láttam, mert éjjel- nappal olyan harlemes-reppes kapucnis mackóban voltak. Kérdezték, hozhatnának-e az albérletbe, egy aranyos kiskutyát? Meg néha - mondta az asszony szerényen - szerelgetnek majd a fiúk motorokat az udvaron, mert imádnak motorozni. Az első látogatásom alkalmával egy borjú nagyságú kutya támadt, rám. Bobek, mert így hívták az ebet, később lebontotta az utcai kerítést, és az úton randalírozva terrorizálta a gyalogosokat. Amikor nem voltak otthon a bérlők, csak úgy tudtam, bemenni az udvarra, ha volt nálam egy kiló, előre felkockázott parizer, amit magam előtt dobáltam. Hatósugaramat erősen korlátozta Bobek étvágya. Ehhez jött még nyolc tyúk. Már a lakásmustra alkalmával feltettem egy nagyon fontos kérdést a nőnek: Három gyerek mellett ki tudja majd fizetni egy viszonylag nagy, családi ház rezsijét? – Hát, persze! Jó állásom van, és kapjuk az özvegyi nyugdíjat – nyugtatgatott az asszony. Már a decemberi gázszámlát sem tudták kifizetni. Mondván, hogy a címváltozás miatt nem találja meg őket a nyugdíjbiztosító, amely utalja a családi pótlékot. Néha kaptam tíz-húsz ezer forintot, ötszázasokban, mert az asszony a városban egy büfét üzemeltetett. Rosszat sejtve február elején felmondtam. Egy hónap volt az albérleti szerződésben rögzített felmondási idő, és a kifizetetlen számlák továbbra is szépen gyűltek. Pechemre az idei tél elég keménynek mutatkozott. Amikor lejárt a felmondási idő, akkor az asszony kijelentette, hogy csak akkor költözik ki, ha talál másik albérletet. Ez persze három gyerekkel, meg Bobekkel, nyolc tyúkkal közel sem volt olyan egyszerű. A kifizetetlen számlák végösszege már súrolta a kétszázezret. Amennyiben elzárom a gázt, vagy a villanyt, vagy erőszakkal kipakolom őket, az önbíráskodás. Végül, csak úgy tudtam megszabadulni a bérlőktől, hogy eladtam a házat, és az új tulajdonos naponta zaklatta őket. Amikor elmentek, nem maradt utánuk más, csak a lepusztult lakás, az adóság, meg az udvar vastagon terítve kutyaszarral és kétes eredetű motoralkatrészekkel. Szörnyű, hogy a magyar jogrendszer közel sem védi a tulajdonjogot!
Józsi története
A mi házaspárunk kezdetben pedánsan viselkedett. Az első évben pontosan fizették az újkerti, bérbe adott lakásunk rezsijét. A feleségem kereste fel havi rendszerességgel őket. Nálunk ő intézi az ilyen jellegű dolgokat. Akkor adták oda neki albérleti az díjat, és mutatták meg a befizetett csekkeket. Már két év telt el, hogy beköltöztek az albérlők, amikor a gázszolgáltató hirtelen leszerelte a gázórát. A bérlők nagyon fel voltak háborodva, hogy nem értik az egészet, még a feleségem nyugtatgatta őket. Másnap üresen találtuk a lakást. Elpakoltak. Később kiderült, hogy már egy éve nem fizették a közműveket. A feleségemnek a tavalyi, hónapra megegyező csekkeket mutatták be, ügyesen kisatírozva a postai bélyegző évre vonatkozó jelzését. A fizetési felszólításokat, mivel az albérleti címre küldték, mindet kidobták. A közművek persze bepereltek minket. Egy évig jártam a bíróságra.
Az elmaradt számlák és kamatok, végrehajtási díjak, bírósági költségek és a mérőórák visszaszerelésének munkadíjai, összértékben bőven átlépte az egymillió forintot. Ezt a hatalmas összeget sajnos mi fizettük ki. Ugyanis az órák a mi nevünkön voltak. Polgári peres úton követelhetnénk a kárunkat az albérlőkön, de ismeretlen helyre költöztek. Meg hát, igazat szólva, feketén adtuk ki a lakást. Örültük, hogy elült a vihar.
A második alkalommal egy fiatal pár bérelte ki a lakást. Ők már az elején semmit sem fizettek. A saját albérletbe kiadott lakásunkba sohasem engedtek be. Sokáig csengettünk, de nem nyitottak ajtót. Pedig mindig otthon voltak. A megoldásban a véletlen segített. Az egyik munkatársammal sétálva, egy péntek délután a Piac utcán összefutottunk a bérlőkkel. Amikor közeledtünk egymás felé, észrevettek minket, és gyorsan átmentek a túloldalra. – Te, ez a csaj meg prostiként hirdeti magát a neten, mint Friderika – mondta a kollégám. Mint később kiderült, a fiú volt a stricije, és bordély működött a lakásunkban. Mondták is a szomszédok: Jó sok ismerőse van a fiatal párnak! Másnap, bedobtam egy levelet, hogy én vagyok a főbérlő, és az elmaradást természetben is ledolgozhatja nálam Friderika. Másnap ők is eltűntek. Négyszázezer mínusz. Most egy soproni fogorvos bérli az egyetemista fiának a lakást. A gyereket már egy éve nem láttuk. Az apja meg fizet, mint a katonatiszt. Egyelőre.
Csaba története
A megtakarított pénzünket sokáig a bankban tartottuk. Csak hát, ilyen kamatok mellett felesleges bent pihentetni. Ezért úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy a lányunk számára vásárolunk egy lakást Budapesten. Mivel a gyerek még csak általánosba jár, ezért addig, amíg fel nem nő, arra gondoltunk, hogy kiadjuk albérletbe az ingatlant. Így talán hozz egy kis aprópénzt a konyhára. Első alkalommal egy romaszármazású építési vállalkozó és a felesége vette ki a lakást. Nem gyanítottam semmit. Mercivel jöttek, szépen fel voltak öltözve. Kiadtuk nekik. A nagy távolság miatt postai csekken küldték havonta az albérleti díjat. A befizetett rezsicsekket faxon küldték el nekünk. Egy év után elmaradoztak a rezsi csekkek. Volt itt minden magyarázat! „A férjem biztos fordítva, lappal felfelé szkennelte be a faxba, azért nem látszik. Már úton van a pénz! Rossz a fax gép, tápegységes, javítják.” Aztán, egyszer csak az albérlők száma már nem volt kapcsolható. Rosszat sejtve felküldtem anyámat pestre, nézzen szét a lakásban. Anyám nyugdíjas, ingyen utazik a vasúton, szabadidővel is jobban el volt engedve. Sose felejtem el azt a mondatot, amit először mondott a telefonba. – Fiam, a lakást lerabolták!
Nem csak, a bútorokat, hűtőt, mikrót lopták el, hanem még a villanykapcsolókat, csillárokat is elvitték. A falból kiszedték a vezetékeket. Az mérőórákról leszedték a plombákat. A gázóra plexijébe egy forró kötőtűt nyomtak, azzal volt kiakasztva. A villanyórát már rég elvitte a szolgáltató. Két évig jártam a bíróságra. A bírónak volt egy gyenge próbálkozása felkutatni a bérlőket. Az előző albérletükre egy borsod megyei kis faluba voltak állandóra bejelentve. Persze, már rég nem laktak ott. A szolgáltatók engem büntettek lopásért. Másfél milliót fizettem ki nekik. Hát, kell ez nekem? Nem igazán. Azóta ott áll üresen a lakás.
A következő részben, az ingatlan bérbeadással kapcsolatban dr. Dobrossy István ügyvéd jó tanácsait szívlelhetjük meg. Olvassák el mindenképp, mert zsebre megy!
dalnoky
Új hozzászólás