A Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállítást immáron 23. alkalommal rendezték meg a fővárosban, a HUNGEXPO csarnokaiban. A február 18-21. között zajlott találkozó a Kárpát-medence horgászainak, vadászainak és természetkedvelőinek éves találkozója.
Öt pavilonban rendezték be a standokat, pályákat. A vadászok, horgászok, kutyatenyésztők, íjászok és a hajósok is külön-külön csarnokban mutatták be portékáikat. A vadász csarnokban minden megtalálható volt, ami szükséges egy sikeres vadászathoz. Csalisípok kipróbálására invitálták az érdeklődőket, kézbe foghatták az értékes puskákat, éjjellátó távcsövekkel pásztázhatták a látogató sokadalmat. Harminchét híres magyar vadász munkásságáról olvashattak, nézhették meg legszebb trófeáikat. A dzsungel utánzat, benne a kígyótól a gorilla preparátumig egyértelműen a gyerekek kedvencévé lett. Főleg szakmabeliek számára bizonyult érdekesnek a rendellenes trófeák bemutatója. A látogatók élő trófeabírálat résztvevői is lehettek. Vadász író standján vadászélmények könyvei sorakoztak. A vadak és a vadászat festmények azokat is a csarnokba csábította, akik inkább a művészetek kedvelői. A gyomor sem koroghatott. Vadhúsból töltött kolbászokat, szalámikat, szalonnákat, tepertőt kínáltak kóstolásra és eladásra. Azt azért meg kell jegyezni: csak csipegetni tolongtak az érdeklődők. A vadkészítményeket aranyárban mérték (szarvas kolbász kilója nyolcezer forint).
Az elmúlt években a horgászok a vadászokkal közösködtek, azaz egy pavilonban mutatták be termékeiket. Idén harminc százalékkal több kiállító jelentkezett, így külön csarnokba kerültek. A bemutatott botok a plafonig értek. A pontyhorgászathoz használt csalik, a bojlik erős illata belengte a légteret. Rablóhalas műcsalik (rapallák, wobblerek, gumihalak, villantók) hihetetlen kínálatának látványába beleszédültek a látogatók. Az egyik színpadon ismert tévés horgász, Döme Gábor (Fish & Hunting) tartott előadást. Rövid időre, míg megálltam, megtudtam tőle, hogy a pontyok szeretik a csípős ízt. El is határoztam, legközelebb erős paprikával fogok etetni. Eszembe jutott egy horgászversenyem. Nógrád megyében, a nőtincsi tavon, körtepálinkás etetőanyagot használtam. A meglepő összetételű halcsalogató váratlan eredményt produkált. Az első gombóc bedobásakor a zöld algás, békalencsés felszín pillanatok alatt kitisztult. A törpeharcsával erősen szennyezett vízben egy órán keresztül csak dévérek és ezüstkárászok jöttek, de aztán a törpék visszahódították a területet. Akkor negyvenkét darab halig jutottam.
A csarnokban hatalmas akvárium előtt, az érdeklődők székeken ülve nézhették a pergető bemutatót. A vízben lusta csukák, passzív süllők és virgonc ezüstkárászok bámulták az üveg előtt ülőket. Másik vizes helyen szakemberek a vállalkozó gyerekeket tanították a helyes villantózásra.
A harmadik pavilon a motorcsónakoknak, vitorlásoknak adott helyet. A legegyszerűbb horgászladiktól (az is háromszázezer forint) a tengerjáró jachtig (tízmilliókba került) bezárólag széles választék került bemutatásra. Leginkább egy fura vízi jármű, két pontonra szerelt motorcsónak érdemelte ki leginkább a látogatók figyelmét. A kiállítást az érdeklődők többsége morogva hagyta: „kinek van erre pénze?”, miközben szemem láttára adtak el egy folyami jachtot, nyolcmillióért.
A következő csarnokban kutyák sokasága mutatta be tudását, szépségét. Különböző fajták felvonulását szakmai bírálat követte.
Eddig az íjászok nem voltak kiállítók. Most nemcsak szerkezeteiket hozták el, de be is mutatták, mit is tudnak.
A nagy érdeklődést jelezte, hogy környező országokból is autóbuszokkal érkeztek látogatók. A parkolóban dunaszerdahelyi, kolozsvári, eszéki, de szlovén rendszámú buszt is láttam. Különösen a vadászok körében ünnep a FeHoVa. Ünnepi egyenruháikban tisztelték meg a kiállítást.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás