A DEAC férfi kosarasai zsinórban hatodik meccsüket is megnyerték. Az ellenfél ezúttal a Szeged volt. A szezon legnagyobb meglepetését bizonyító Tisza-partiakat a végletekig kiélezett rangadón verte Kovács Adrián diadalkovács alakulata.
A Debreceni Egyetem gárdája pedig a felsőházba lépett. A fekete-fehérek az első negyed utáni mindhárom játékrészt megnyerték, ám ez korántsem volt elegendő a kettő pont otthontartásához. Az első felvonás végén még csak csettinthettek a debreceni drukkerek, amikor Govens és Keller Iván vezérletével megrémisztette Polyák Lászlóékat, és az első kisszünetben még vezettek. Aztán valami megfordult. Még annak ellenére is, hogy a vendégeknek – akiket egyébként minden őszinte elismerés megillet a teljesítményük miatt – akadt némi kis támogatása is a kamerák környékéről, a reflektorfény túloldaláról. Védekezés nem sok volt, Stefan Moody lábában rugó annál inkább, és a fogaskerekek is dolgoztak a taktikai szünetekben. A csapatmunka eredményeképpen a DEAC vezetést szerzett, majd megint a Szeged diktált előnyből, aztán megint a DEAC, végül megint a SZEDEÁK. A hajráig. Az utolsó percekben ugyanis Tóth Ádám és Polyák László kosarai révén elkezdte felépíteni győzelmet érő előnyét a vendéglátók gárdája. A záró dudaszó pillanatában pedig egy híján tíz egységnyi különbség állt, az Oláh Gábor utcán honolók javára. A végeredmény 93-84.
Annál inkább kiélezett volt az összecsapás, mivel több alkalommal is a lejárt támadóidő miatti jel szakította félbe az akciókat. Kérdéses helyzetekből is akadt bőségesen mindkét oldalon, ám, ami még talán ezeknél is lényegesebb, hogy a palánk alatti munka – a szinte oda-vissza osztogatott, hangosan csattanó sapkák – egyedülálló hangulatot kölcsönöztek az egyébként is vérmes csatának. A debreceniek számára nem csupán az egyik legnagyobb idei rivális legyőzését jelenti a két bajnoki pont megszerzése, hanem azt is, hogy a táblázaton utolérték a Szegedet és megérkeztek a legjobb öt elitosztályába.
Hogyha kicsit túllépünk a tényeken, statisztikákon és a lelátói, azaz, a jelenleg még képernyők előtti támogatásról beszélünk, szembetűnő lehet a zártkapus bajnoki fordulók egy érdekes összetevője. A játékvezetői gárda kétségtelenül bátrabban ítél kétes helyzetekben (saját) érzelmek alapján. Hiányzik az a lélektani plusz nyomás a kosárlabdát dirigáló személyzet mögül, amely esetleg egyes mozzanatok esetében videós ellenőrzésre sarkallhatná a sporttársakat. Szimpátiától függetlenül, mindkét oldalon, több, egymástól teljes mértékben különálló találkozón felfedezhető hétről-hétre ez a hiányosság. Csend van. A lelátón legalábbis, bár reméljük, már nem sokáig. Az idény elején dobogóra jósolt DEAC magabiztosan halad a kitűzött célok felé. Sok mindent tartogat még a bajnokság. Ideje, hogy csapatok és szimpatizánsok együtt tegyék teljessé, ami ősz elején annyi reménnyel indult. Haladunk a sikerek irányába. Csendben, felfelé.
Barna Marci
DEAC: Somogyi 11/9, Moody 18/6, Polyák 13/9, Hines 11/3, Tóth Á. 15.
Cserék: Drenovac 17/9, Molnár M. 2, Molnár D. -, Moore 6/6
Új hozzászólás