„Van jó válasz!” – hangzik hétről-hétre a cívisváros népszerű vendéglátóhelyein a helyes megoldást világgá kiáltván az ikonikus apa-fia párostól, Boruzs Janótól és Boruzs Marcitól. Vagy ahogy a legtöbben ismerik, a Kvízözön csapatától.
Immár hat esztendeje, hogy repülnek a kvízkérdések, és játékosok százait-ezreit sarkallják gondolkodásra agyafúrt feladványaikkal Boruzsék. Janó megannyi könyvet írt már, mindketten a társasjátékok szerelmesei, no meg persze a kvízeké. Hatéves a Kvízözön, mi pedig hat – nem feltétlenül kvíz – kérdést tettünk fel nekik, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt sikeres esztendőket. A régi-fiatalos kvízes kapcsolat okán tegeződünk.
- Kezdjük az elején! Hogyan alakult ki a Kentaur-arculat?
J.: - Amikor kisgyermek voltam, a polcról akarva-akaratlanul is egy mitológiai könyvet vettem le, már kiskoromtól kentaurmániás vagyok, nagyon szeretem az efféle mitikus világot. A Kentaur alapvetően is nagytudású lény. A régi kiadómnak is Kheirón volt a neve, aki ugyancsak e mitológiai alakok legbölcsebbike. Egy barátom megrajzolta a logót a kiadónak, ezt pedig megtartottam a kvízre is, majd Marci fiam ötleteként egy hosszabbtávú sablont is alkottunk a kvízhez.
- Hány kérdés fér hat évbe?
- Gyakorlatilag félezer kvízen több mint húszezer kérdés hangzott már el. Noha bármennyire beleférhetne, de a lehetőségek korlátozottak, főleg az idő miatt.
- Mindez hány helyszínen?
- Számolni kell. A Roncsban kezdtünk. Rendszeres helyszínből 7-8 volt eddig, de jártunk már Szoboszlón, illetve itt Debrecenben több olyan helyszínen is, amely mára már meg is szűnt, a városközponttól egészen az Egyetem sugárútig vagy akár a Lencz telepig. Mindezek mellett persze rendezvényekre is járunk, jártunk, akár több éve visszatérőként. Az emberek számát tekintve három-négyezer fővel számolhatunk.
- Az elmúlt hat évben melyek voltak a legnépszerűbb témák.
- Adottak a konkrét témák, mint például film vagy sport. Nem igazán lehet kiemelni konkrét kategóriát. Az általánosabb kérdéseket szeretik, a „Lehetett-e, tudhatott-e…?” típus is népszerű volt vagy a céllövölde, amelyben több válasz együttes eltalálása ért pontot.
- Milyen célokkal indultatok hat esztendeje?
- Nem volt konkrét célkitűzésünk. Úgy indultunk, hogy részt vettünk egy kvízjátékon, egy huszonöt fordulós bajnokságban, amelyet 17 pont előnnyel nyertünk meg, több alkalmi csapattagokkal, de ketten voltunk az állandók. Marci ötlete volt, hogy mi is kezdjünk el valami hasonlót, voltak ez iránt fogékony ismerőseink, és kialakult a közeg, az arculat. Kifejezetten cél nem volt, szerettünk volna egy közösséget alkotni ilyen téren. Annak idején a Facebook feldobta, hogy megvan a száz követőnk, az egy mérföldkő volt, mára ezt csaknem megtízszereztük.
- Mennyire érzitek, hogy akár a helyi, akár az országos műveltség emelésének immár ti is szerves részei vagytok?
- A kvízeinkbe gyakran teszünk kuriózumkérdést, amelyet lehet, hogy az egész országban csak tízen tudnának hirtelen megválaszolni, de ezzel is tanulhatunk, akárcsak a játékosaink. Erre jött létre például a „Nehéz, de segítünk…” – amelyet a covid alatti online kvízek némileg átalakítottak, de szerencsére visszatérhettünk. Ezekkel rendre újabb és újabb információk birtokba juthatunk és juttathatunk másokat. Ilyen volt például, amikor feltettük a közönségnek, hogy „Ki volt Lutz Gizella „Gizi”?”. A segítség után már egyértelmű volt, hogy Szálasi Ferenc felesége, de, bár nincs bonyolult neve, mégsem egyértelmű, a történelemről azonban annál többet ismerhetünk meg a kérdésből.
Mára pedig már valamennyi debreceni kvízkedvelő tudhatja Janóéktól: „Kétféle kvízkérdés létezik: az egyik, amelyre tudom a választ, a másik pedig, amelyből tanulok.”
Barna Marci
Új hozzászólás