Sátoraljaújhelyet Gönccel összekötő úton érhető el Zemplén gyöngyszeme, Telkibánya. Csendje, nyugalma, túrázási lehetőségek és persze a település múltja vonzza a kirándulókat.
Telkibánya jelentős történelmi múltja a nemesfémekhez kötődik. Az itt található arany és ezüst bányászata a 13. században kezdődött és a 19. század elejéig tartott. A mai napig számtalan látható, illetve a kiállítások is segítik Telkibánya történetének megismerésében.
A téli, esős, szélviharos napokban jólesik visszaemlékezni őszi túrákra…Mint kalandvágyó ember, a falut az aranyért kerestem fel. Arany ugyan nem lett belőle, hiszen bányászata, keresése engedélyhez kötött, másrészt ez alkalommal nem vettem igénybe a helyi aranymosók szakavatott irányítását, de találtam sok minden mást.
No, de menjünk sorba! Nagyobb társasággal az Aranyásók útját (földtani és bányászattörténeti tanösvényt) jártam végig. A bányászjelzés a faluból indul és odaérkezik vissza. Közben tizenhét kilométeren keresztül követhettük aranyásó elődeink útját. A községtől Pálháza felé gyalogolva, két kilométer megtétele után hagyja el az aszfaltot a jelzés. Ott található az Ilona forrás és Mátyás király kútja. A fáma szerint Mátyás királyunk udvarolgatott a helybéli Szép Ilonkának. Utolsó, elmaradt találkájuk után a lány öngyilkosságot követett el, úgyhogy a két vízforrás mellett a lány sírja egészíti ki a hely látni valóit.
És még egy érdekesség. A 19. században az olcsó nyugati arany országba áramlása miatt helyben felhagytak a bányászatával. Ezért a járatokat berobbantották, ám egyiknek a bejárata ma is felkereshető. Az Ilona forrástól kis kaptatón juthatunk a kapuig. A tárna nem látogatható, de a faajtó résein keresztül kitóduló hideg hihetővé teszi, hogy a mélység jégcsapokat rejt. Talán ennek tudható be, hogy a Szép Ilona forrás vize télen, nyáron négyfokos, az ország leghidegebb vizű forrása.
Az Aranyásók tanösvényén haladva elhaladtunk patakduzzasztók maradványai és a valamikori kolónia alig látható romjai mellett. Közben a természet csodás látványt nyújtott. Az aranyló levelű fák, a bokáig érő avar, liluló vadszeder, vörösen izzó galagonya, csipke szemet gyönyörködtető pompázatossággal kísérte utunkat… No, meg a gombák. Terebélyes kalapú őzláb gombával, vargányával, tinóruval, de gyilkos légyölő és párduc galócával is terített volt az erdőalj.
Ezt az élményt lehetett még fokozni, amikor külszíni kőbányához érve ásványok után kutathattunk. Nekem sikerült földpátot, rézoxidot, piritet, kvarczárványt, kaolint találni. Egy túratársam értékesebbre bukkant, egy ácsceruzahegyni hegyi kristályra.
Tovább haladva utunk titkos katonai objektum mellett vezetett el. A tanösvény második részét eseménytelenebb trappolással teljesítettük.
A faluban felkerestük a dombra épített református templomot és az azt körbevevő temetőt. A templom érdekessége annak egyszerűségében van. A falak fehérre meszeltek, a famennyezet pedig teljesen dísztelen.
Elgyalogoltunk az Isten házától nem messzi Szent Katalin Kápolna és Romkerthez. Végezetül Telkibányán még egy pizzázásnyi időt töltöttünk, aztán vissza a nagyvárosba, Debrecenbe, újra szmogot szívni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás