A DEAC kosarasai hazánk túlfelén, Pakson vendégszerepeltek, a Loki kézis hölgyei egészen Bukarestig röppentek. A cívisváros tehát ezúttal a szombati meccsdömpingen csöndes maradt. Mégis ünnepelt a város, ilyen, amikor minden sikerül.
Kibosszankodtuk magunkat már eleget az idei kosárszezonban. Alighanem jópár évre előre is dühöngtünk egy sort, amikor az újonc elleni botlás előtt az Oláh Gabin mért megsemmisítő csapást az OSE a srácokra, de a Körmend végül fejet hajtott. Ám ez „csupán” hazai siker volt. Idegenben még nem jött össze. De most! Az atomvárosiak atomcsapásszerű kezdést produkáltak, ám régóta tudjuk már – a sportban az nevet, aki utoljára nevet. Nevetett Debrecen, a DEAC végre nyert idegenben. Noha őszintén megvallom, az egykor szebb napokat is megélt Atomerőmű elképesztő mélyrepülése mégiscsak fájdalmasan érinti a hazai kosáréletet, hiszen az ASE kétségtelenül szerves része kell, hogy legyen a hazai elitnek. No, de vissza a mieinkhez! Szóval Djole magára talált, Buljevics pedig első egy-két meccséhez képest gyökeresen önmagából kifordult formáját mutatja, az ellenfelek védelmének pedig egyenesen rémálmává válik a maga agilis tempójával, magabiztos mozgásával. Végre öröm volt látni, hogy a gyűrűről lecsorgó labdák egyre gyakrabban kötnek ki a debreceni urak markában. Derekas volt ez, végre!
Ami a lányokat illeti, a kosarasoktól elnézést kérve mégis azt kell mondanom, ma a Loki diadala volt a nap fénypontja. Az a Loki, amely Vámos Petrával, meg Kácsor Grétával, meg Grosch Viviennel, meg persze a két csodakapusunkkal elrepült a rettegett keletre. Romániába, annak is hírhedt fővárosába, amely az európai kézilabdaelit egyik fellegvára, a magyar-román viszonyokat nem is említve. Elrepültek, késtek, a sors sem volt kegyes a csajokhoz, de a Lokomotív minden erejét mozgósítva zakatolt, a bukaresti állak pedig leestek. A papírforma úgy borult el, mint a falban rekedt védők, amikor Vámos Petra fogta magát és berobbant a hatosig, majd lőtt. Szervezett játékkal aztán jött a csoda. Hiába a hamar beintett passzív, a majdnem elmaradt sarokdobás, a végére mégiscsak maradt egy kivédekezett román akció. Meg aztán egy örömtánc, örömkönnyek. Sem Neagu, sem Arntzen, de még csak Glauser rutinja sem volt elég ellenszer a piros-fehér rohamra. Röviden, tömören: bravúr. A Brest debreceni főhajtása után a Bukarest saját otthonában nyújtott át megérdemelt egy pontot a robogó Vasutasnak.
Ez szép munka volt! Amolyan büszke, nemes debrecenies munka!
Barna Marci
Új hozzászólás