A Campus Fesztivál évről-évre hazánk egyik legszélesebb könnyűzenei palettáját kínálja. A színpadokon megjelennek megosztó és nyíltan véleményalkotó közszereplők is. No, de vajon meddig fér bele a politikai felhang, és hol a határ?
Természetesen nem szabad pálcát törni azoknak az előadóknak a feje fölött, akik közönsége talán nem csupán zenei egyéniségük okán szereti őket, de amolyan szelepként együtt lázadnak a hangadóval. Ez a természetes folyamat azonban alkalmanként már a hergelés és a nyílt provokáció határán tud átlépni. Majka esetében nyilvánvalóan köztudott, hogy a magyar rap egyik legnagyobb ikonja az ózdi fenegyerek, véleményét pedig vállaltan nem rejti véka alá. A tavalyi campusos fellépése napokig-hetekig meghatározta a közbeszéd témáját, miután a színpadon lelőtték egy „nem létező ország nem létező miniszterelnökét”. Egy esztendő alatt nagyot fordult a világ, kiváltképp április 12-vel, de úgy tűnik, a sérelmeket g.cizés és f.szozás közepette is nehéz elengedni, a közönség pedig gond nélkül áll a felesleges provokációnak, és hangot ad a múlt rendszer, immár leköszönt kormányával szembeni elégedetlenségének.
Lehet ezt másképp is, csendben.
Hogy csak a legnagyobbaknál maradjunk, a Halott Pénz is belecsempészett telt házas koncertjébe némi rejtett üzenetet - annak legkulturáltabb, diszkrét módján. Hadd szögezzem le e ponton, az együttes iránti rajongásomat ez cseppet sem befolyásolja. Szivárványos zászló a háttérvizuálon, mindössze két dal erejéig, nyílt vélemény megfogalmazása nélkül, és csupán a dalok színtiszta mondanivalója, amely értelmezése kizárólag a tisztelt hallgatók saját meggyőződésére, gondolkodására bízatott.
A kérdés pedig áll. Meddig fér bele a politika a könnyűzenébe, és vajon szabad-e célzottan befolyásolni a publikumot? Egy biztos, vannak határok.
Barna Marci
Új hozzászólás