Bejárta az országos sajtót, és a közvéleményt is tematizálja a hír, hogy Debrecen belvárosában egy többszörös visszaeső bűnöző megkéselt két fiatalt – egyikük később életét vesztette. Tényleg ennyi egy emberélet, egy fiatal lélek, aki csak jót akart…!?
Debrecenben, augusztus végén egy 64 esztendős férfi egy nővel erőszakoskodott a belvárosban. Két arra járó fiatal megpróbált békés szándékkal a nő segítségére kelni. Végzetes döntés volt. Egy fiatal, mindössze 23 esztendőnyit élt ifjú életének vége. Családjának, ugyancsak megszúrt társának pedig egyaránt örök fájdalmat, pótolhatatlan veszteséget és űrt hagyott. Az elkövetőt rövid időn belül elfogták, a bíróság pedig gyorsan egy hónap letartóztatásra ítélte. Talán 15-20 évet is kaphatna, de ez a bűncselekmény akár már azt is jelenthetné, hogy – kiváltképp visszaesőként – bűnös, lelkiismerettől szégyenteljesen és megvetendően mentes élete hátralévő részét rács mögött tölti. Élelemmel, fekhellyel. És persze „társakkal”, akik nyilvánvalóan nem fejedelmükként néznének fel az egyébként mentális problémákkal küzdő, kereset és munkahely nélküli illetőre. Ez az ő sorsa. És mi lesz azzal a két élettel, akik egyike már nincs köztünk? Másikuk pedig, bár szerencsére a legfrissebb információk szerint hamarosan elhagyhatja a kórházat, lelkében mégis gyógyíthatatlan seb marad.
A gyilkos életben marad. A bíróságon sem tanúsított megbánást. Mintha csak egy meccs eredményéről társalgott volna. Bezárják, aztán valahogy él tovább. Odakint pedig, a szabad világban egy család, egy barát a fájdalom börtönében marad örökre. Pusztán azért, mert egy 23 éves fiatal segíteni akart valakinek, aki védtelen volt. Ez volna a becsület ára?
Barna Marci
Új hozzászólás