Általános iskola 4. osztályának irodalom könyvében olvashatják a tanulók Krúdy Gyula: Rákóczi harangja c. történelmi elbeszélésének rövidített változatát. Debreceni vonatkozása miatt érdemes behatóbban foglalkozni a másfél oldalas írással.
A történelmi elbeszélés uralkodókról, ritkábban ismert emberekről készült irodalmi alkotás. Az író a kisember álláspontját képviseli. Ezeken az írásokon ne kérjük számon a történeti hitelességet. Többnyire legendák, mondák írott változatai, mint a Krúdy elbeszélés is.
Krúdy Gyula (1878 – 1933) a magyar publicisztika kiemelkedő alakja. 1895-ben rövid ideig Debrecenben is újságíróskodott, a Debreceni Ellenőrnél. A történelmi elbeszélés élményanyaga erre az időszakra datálható. Először 1903-ban jelent meg „Nagy harang” címen, de következő, 1905-ös nyomtatásban már a „Rákóczi harangja”-ként olvasható.
A rövid elbeszélés a debreceni Nagytemplom harangjáról szól, melyet Rákócziról neveztek el.
Történt pedig, hogy a város lakói új harangot akartak, mert a régit a szomszéd utcában is alig hallották. Ki is öntötték, a harangtoronyba fel is húzták.
- De mi legyen a neve? – tanakodtak a városi tanács tagjai.
A polgármester, Szakolczai Mihály nevét javasolták, de a városvezető csak akkor adta volna, ha neve után az „uram” megszólítás is a harangra vésett lett volna.
A városatyák elvetették az ötletet. Hosszas tanakodásban kifundálták, hogy „János” legyen, mert a városban sok ilyen nevű lakik.
A keresztelő kérdését még sem a város elöljárói, hanem maga a harang oldotta meg. Debrecenbe jutott híre II. Rákóczi Ferenc rodostói önkéntes száműzetésében bekövetkezett halálának. Erre megkondult a harang. Mélyen, búsan szólt, mintha siratta volna a fejedelmet. A nép el is nevezte Rákóczinak.
A valóság azért más. Az eredeti harangot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem öntette egy zsákmányolt ágyúból. 1636-ban Gyulafehérvárott Régner János öntőmester műhelyében készítették a hatalmas harangot. Ötezer-hatszáz kilogrammot nyomott. Alsó átmérője 198 cm volt. Alaphangja: G0.
Az 1802-es hatalmas debreceni tűzvészben megsemmisült az András templom (amelyet a nép már nagytemplomnak titulált), de a harang nem olvadt meg, a tartószerkezet elégése miatt a földre zuhant. Vízzel locsolták, ekkor repedt meg.
1873-ig nem került új harang a Nagytemplomba. Még 1865-ben Hilzer Ignác kivágta a megrepedt részt. Ebből készítette a Református Kollégium csengettyűjét.
A harangot 1873-ban öntötték újra. Hilzer Ignác bécsújhelyi öntő és Pozdech József lakatos munkája az eredeti kicsinyített mása, az eredetinél hatszáz kilóval kevesebbet nyom. A Nagytemplom nyugati tornyába emelték. Vasár- és ünnepnapokon kongatják meg.
A keleti toronyban függ a „Kisharang”, amelyet 1865-ben öntöttek. Ezerhatszáznyolcvan kiló, alsó átmérője 146 cm. Delente ezt a harangot szólaltatják meg.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás