Debreceni születésű költő, író, szerkesztő és pedagógus. Publikált többek között a Kritika, Beszélő, Jelenkor, Holmi, Múlt és Jövő és Dokk.hu folyóiratokban.
Stílusát alapvetően a metafizikai gondolkodásmód határozza meg. Művei eleinte az esztétika és az etika jegyeit hordozta, illetve a természetfelettiről kételkedve és egyben vitatkozva írt, majd a vallás irányába fordult. Mesekönyve is megjelent „Kedvenc állataim” címmel. Alkotásait 1988-ban Békés megye Művészeti Ösztöndíjjal, 1989-ben JAK-ösztöndíjjal és 2012-ben Élet és Irodalom tárcanovella-pályázatának különdíjával jutalmazták. Jelenleg Szarvason él.
1980-ban végzett a tanítóképző főiskola ének-könyvtár szakán. 1980 és 1981 között a mezőtúri Újvárosi Általános Iskola tanáraként dolgozott. Költőként 1981-ben Tandori Dezső karolta fel és a Magyar Ifjúság Szót Kér rovat hasábjain öt verse is megjelent. Ez évtől 1986-ig tanított a szarvasi 2. Számú Általános Iskolában. 1986 és 1989 között a Szarvasi Városi Tanács közművelődési főelőadója volt. 1989-től 4 éven át a békéscsabai Tevan Kiadó Kft. szerkesztője, 1993 óta igazgató-helyettese, 1997-től 7 éven keresztül igazgatója. 1992 óta a Sodrás szerkesztője. 1993-tól 1998-ig a Bárka alapító főszerkesztője. 1998-tól a békéscsabai Hit Gyülekezete vezetőségi tagja. 2005-től a békéscsabai Hungária Nyomda könyvkiadási üzletágvezetője. Még ez évben a HETEK-ben és az Élet és Irodalomban nyilatkozott ügynöki múltjáról, ahol bocsánatot kért megfigyelt kollégáitól, kiemelve Kukorelly Endrét és Parti Nagy Lajost. (2008-ban Egy este Kukorelly Endrével címmel erről a témáról jelent meg az Élet és Irodalomban naplórészlete).
2006-ban a budapesti Szent Pál Akadémia teológia szakán szerzett diplomát. 2006–2011 között nem tudott elhelyezkedni, de a Hit Gyülekezete sokat segítette. 2011-ben álláshoz jutott a szarvasi Tessedik Múzeumban. 2014-től a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ „Junior Novella Műhely” szakkörét vezeti gimnazisták részére.
Gótikus, mögöttes tér
Zárványburjánzás növi be a lelket,
és nyugodt vagyok, mint aki legeltet.
Mintha egy teória materializálódna,
véres báránybőröket tereget a hóra,
aki még az imént lisztet szitált,
most kolbászt tölt, és felpaprikáz,
faparipát ácsol kisfiamnak,
ez nem hintaló, mondja, ez ablak,
megjavítja a csapot, a kilincset,
neki mondjam, mi az az ihlet?
Zárvány, egy frászt, ordibál velem,
karalábé, zeller, friss petrezselyem.
Vágd a kapát a földbe, semmittevő,
a szorongás begyógyul, seb összenő.
(Debrecen, 1958. szeptember 20. –)
Új hozzászólás