A három hás nyugdíjasok

Segítségre szorulnak

A HHH, a halmozottan hátrányos helyzetű fogalom rövidítése. Az érvényben lévő oktatási törvény azokat a gyerekeket sorolja a 3 H-s kategóriába, akik nem megfelelő környezetben, jövedelmi körülmények között növekednek, normáktól eltérő nevelésben részesülnek.

Felnőtt korban ugyanúgy létezik a többszörös hátrány, melynek oka lehet külső körülmény, de önmenedzselési elégtelenség is. Az alacsony iskolai végzettség, a visszahúzó környezetből való kitörésre képtelenség, az önérvényesítés gyengesége, a beletörődés, a segítség másoktól remélése, mind önmenedzselési probléma. A munkaképes korú lakosság egy része magának generálja a hátrányos helyzetet, amelyből nem tud, vagy nem is akar kilábalni. Annak ellenére vegetálnak, hogy az állam - lehetőségei függvényében – igyekszik minél több segítséget adni (segélyek, juttatások, munkalehetőség – ha gyakran csak közmunka is). Munkaképességük birtokában felemelkedésük lehetséges lenne, de a többség vajmi keveset tesz érte.

A nyugdíjasok fokozottan szorulnak a támogatásra. Erejük hanyatlásával egyre kevésbé képesek önmaguk fenntartására. A nyugdíj arra elég, hogy életben maradjanak, de a nyugállományba vonulás nem örömünnep. A dolgos évekhez képest jelentősen csökken bevételük, gyakran csak az állami apanázsra korlátozódik. A drasztikus bevételcsökkenés addigi életszínvonaluk tarthatatlanságát vonja maga után. Nyugdíjasnak lenni a lemondások sorozata. Amikor sertéscomb helyett olcsó párizsiból kénytelen pörköltet főzni, az bizony komoly életnívó zuhanás. Amikor nem veheti meg azokat a könyveket, amelyeket szívesen olvasna, kénytelen megválni megszokott lakásától, mert képtelen fenntartani, gondot okoz néhány ezer forintos váratlan kiadás is, bizony ott ritka a mosoly.

A nyugdíjas többszörösen hátrányos helyzetű. Az állam szeretné elérni, hogy anyagilag teljesen tőle függjön. Ezért nyúlta le magánnyugdíjpénztári vagyonát. Az éves nyugdíjemelés nem követi az inflációt. A kormányzati kommunikáció hiába győzködi állampolgárait, hogy a nyugdíjak megtartják reálértéküket, mert állandóan csökken az infláció. A nyugdíjasok azonban ritkán vesznek olyan dolgokat (számítógép, plazma tv, stb.), amelyekkel az általános inflációt számolják, az élelmiszerek, gyógyszerek árai a pénzromlást meghaladóan emelkednek.

Amíg tudja, bírja, a nyugdíjba vonult eltartaná magát, csökkentve az állam terheit, ám korlátozzák lehetőségeit. Ha főállásban maradna, elveszik a nyugdíjat. Ha mellékesen dolgozna, a mindenkori minimálbér tizennyolcszorosát keresheti meg, afölött megint ugrik a nyugdíj. Pedig az öreg dolgozó béréből levont nyugdíjjárulék enyhítené az állami költségvetés kiadásait. Sok nyugdíjas foglalkoztatását ráadásul kormányzati engedélyhez kötik. Ki érti ezt?

Még hosszasan sorolhatók a diszkrimitatív lépések, mégis, a cikk végére már csak két hír kommentárja marad. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára bejelentette: 2016-ban az átlagnyugdíj eléri a 120.400 forintot. Az átlag pedig úgy jön ki, hogy a kevés sokat és a sok keveset összeadják, elosztják, azaz Pintér Sándor belügyminiszter, Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője nyugdíját összevonják Béla bácsiéval, Mari néniével és még jó néhány társukéval, és kijön az átlag. Adjunk össze két ötszázezer forintos nyugdíjat harmincöt százezer forintossal, akkor nagyjából kijön a százhúszezres átlag. Apropó! Pintértől és Harrachtól miért nem veszik el a nyugdíjat? Két okból is így kellene tenni: egyrészt jövedelmük meghaladja a minimálbér tizennyolcszorosát, másrészt főállású politikusok, köztisztviselők. Meghalt Mátyás, oda az igazság.

Rétvári azt is bizonygatta, hogy az évenkénti nyugdíjemelésekkel tulajdonképpen visszaadták a Gyurcsányék által elvett 13. havi nyugdíjat. Hogy is van ez? Az Orbáni nyugdíjemelés csak a reálérték megtartását tartja célkitűzésnek. A szocialista kormány alatt a 13. havi nyugdíjat az éves emelésen felül adták, és mértéke nemcsak az inflációt követte, hanem a GDP-növekedéssel arányos pluszt is hozzátette. Ráadásul a nyugdíjasok még nem annyira amnéziások, hogy ne emlékezzenek a Fidesz 2010-es választási blöffjére, a 14. havi nyugdíj beígérésére. Akkor jól jöttek nekik a megvezetettek szavazatai, aztán gyorsan ejtették őket.

A három H-hoz nyugodtan hozzáadhatunk még egyet, a hülyét, mert a kormány annak tekinti az ország öregebb lakóit. Most már az idősebbek is változást szeretnének. Az állami földeket harácsolókat, a milliós jutalmakat kapókat, a kastélyokat vásárlókat szívesen jobbra cserélnék.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.