Három éve özönlik a kvíz

A "hároméves" kvízmesterek

Három esztendeje, ha hétköznap esténként valaki belép a belváros valamely jellegzetes bárjába, feledhetetlen élményben lesz része. Két, mindenre elszánt kvízmester hangja zengi be a teret, világgá kiáltva a helyes megfejtést. Ők Boruzs János és Boruzs Marcell, a Kvízözön alapítói.

Csütörtök este belépünk a Gambrinus köz piros-kék e-sport bárjába. A LVL Upban már gyülekeznek a fiatalok, idősebbek. Ki-ki a tematikát nézegeti, mások a pultnál rendelnek egy pofa sört, amelyet a kvízkérdések megválaszolása során jóízűen kortyolgatnak. A helyszín tágas, a hátsó, elkerített terület foteleiben és a galérián fiatalok mérik össze tudásukat különféle videojátékokkal. Elöl, a „fő részben” pedig hamarosan elkezdődik a Kvízözön vetélkedője. Alapvetően jókora közönség szokott összegyűlni, ahogy keddenként a Kálvin tér Árkádjánál. Most sincsenek kevesen, a keserves őszi idő ellenére sem, bár a százasra rúgó társaság ezúttal 60-70 fő. Épp hároméves születésnapját ünnepli a Kvízözön az aktuális showjával. Mielőtt hetet ütne az óra, Marci, az est vezetője, a híres játékmester Boruzs Janó fia ül le mellém és szóba elegyedünk a siker titkáról, nosztalgiáról.

- Szerintem a kvízek népszerűsége egyértelműen abban rejlik, hogy a kérdések, a helyszín és eleve a közeg minden korosztályt lefednek – meséli.

Körbetekintve a termen, határozottan szembetűnő a gondolat. Idősek, fiatalok egyaránt élvezik a közös elméleti versenyt. Senki sem tekint a másikra vetélytársként, pihentető játék az egész. És még tanulni is lehet belőle.

- Szerintem és édesapám szerint is – folytatja mondandóját Marci – az a kulcsa a jó hangulatnak, hogy gyakran egy csapaton belül is képviselteti magát több generáció, akár családok, tanárok, diákok. Ugyanakkor vannak fiatalabb csoportok, idősebb, rutinosabb formációk is. A kérdések is segítik a korbéli különbségek leküzdését, hiszen édesapám a maga korosztályát célozza, a 80-90-es évek témáival, én pedig nyilván a kortársak érdeklődését figyelem. A mai tizen-huszonéveseknek fekvő kérdéseket alkotok – magyarázza az ifjú játékvezető.

Az indulás is érdekes történet. A kezdetekkel kapcsolatban egyáltalán nem elhanyagolható a tény, hogy János vagy, ahogy sokan hívják, Janó a műveltségi összecsapásokon túl társasokkal, kártyákkal is foglalkozik és remek a humora. Számos játékkönyvet és vicckiadványt írt. Marci a kezdetekről is érdekfeszítően mesél többek között arról, hogy hogyan jutottak kvízesként a Campus fesztiválra.

- Apám Kvízözön című könyve 1997-ben jelent meg, rá húsz évre ugyanezzel a névvel alapítottuk a Kvízözönt. Mindketten részt vettünk kocsmakvízeken és megtetszett az ötlet. Szerettünk volna korosztályoktól függetlenül szervezni hasonlókat. A kérdéstípusokat is a könyv alapján alkottuk. Munka után 2 óra kvíz pihentető, remek kikapcsolódás, így alakult ki ez a rendszer. Elindult a Roncsban, aztán felkértek minket vidékre, magánbulikra és a Campuson is „felléptünk”. Majd megjártuk a Red and White-ot, Korzót. A LVL Up-ot pedig gyakorlatilag egy nappal nyitásuk után kerestem meg, és láss csodát, bejött.

Mi az, hogy bejött? Fantasztikusan sikerült. Előfordulnak alkalmak, amikor a résztvevők szinte vetekednek azért, hogy az előjelentkezés során legyen még számukra hely a következő alkalmon. Az Árkád kvízestjei egyébként már a tavaszi karantén után születtek meg, nem kevesebb sikerrel. No, de beszélgetésünket követően kezdetét veszi az első félidő. Nehéz, de nem megválaszolhatatlan feladványok követik egymást a képernyő kék felületén. Kiváló a hangulat, morajlik a terem, mégsem zavaró a minimális alapzaj. A huszonötödik kérdést után a csapatok közötti lapcsere hangja töri meg a ritmust. Ilyenkor ugyanis egymás megoldásait javítják az „ellenfelek”. Ezt követően pedig érkezik a frissítő szünet. A játékosok kíváncsian sétálnak asztaltól asztalig, hogy megtudakolják, kinek hány pontja lett. Ezalatt egy veterán kvízest kérdezek, miként csöppent bele az eseménysorozatba. Molnár Sándor Csaba csapattársával gyakran fejteget különböző feladványokat, többszörös győztesek.

- Jánossal már nagyon régóta ismerjük egymást. Annak idején még egy csapatban is játszottunk. Amikor elindult a Kvízözön, nem sokkal utána kezdtem el járni. Természetesen Jánoson keresztül hallottam róla és azonnal megtetszett – emlékszik vissza mosolyogva Csaba.

A második félidő hasonlóan felszabadult légkörben zajlik. Ahogy telik az idő, egyre fogósabbak a kérdések, több időt kapnak a versenyzők gondolkodásra. A többpontos feladványokon duruzsoló csapatok halk beszédét töri meg az örömteli szó: „Vaaaaan jó válasz!” – kiáltja világgá Marci, mire az egyik csapatnál helyes megoldást talál az egyik nehéz megfejtéssel. Végül, az utolsó – „tippelős” – után újfent lapcsere, javítás. Elérkeztünk az este egyik legizgalmasabb részéhez, a pontok összesítéséhez. Egyre kevesebb kéz a magasban, ami azt jelzi, nem sok csapat ért el magas „végösszeget”. Az utolsó jel az aktuálisan címvédő csapat tagjai közül érkezik. A Digók alakulata fiatalokból áll, egyetemistákból. A jutalompezsgőt most rendhagyó módon a helyszínen fogyasztják el. Talán ez is egyfajta tiszteletadás az ünnepi alkalomra.

Hűen tükrözi a kvízt követő jókedvű beszélgetés, hogy milyen összetartó erővel rendelkezik egy-egy ehhez fogható esemény. A Kvízözön pedig immár három éve ad teret közös szórakozásra, játékos tanulásra és új ismeretségek alkotására.

Barna Marci

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.