A szűk városi utcában a furgon irányjelzés nélkül, hirtelen fékezve húzódott az útszélre. A mögötte haladó autó vezetője csak jó reflexének köszönhetően kerülte el az beleszaladást.
Miután megköszönte védőangyalának az eset megúszását, a szabálytalankodó kikerülése mellett döntött. A másik kocsi sofőre azonban tartogatott még számára meglepetést. Természetesen megint az index használatának hanyagolásával kezdett megfordulási manőverbe.
- Hogy az a…! – fakadt ki a vétlen vezető, fogai között keresetlen szavakat szűrve.
Indulatát fékezendő, többször mélyet szippantott a fagyos levegőből, majd kiszállt és a furgonhoz ballagott:
- Ebben a kocsiban gyárilag nincs index? – érdeklődött fojtott dühvel.
- Dehogynem.
- Akkor miért nem használja?
- Ööööö…. – kereste a számonkért a válaszához a szavakat.
- Látom, nyugati a verda – bökött a furgonra. – Márpedig abban a rothadó kapitalizmusban, azok a piszok, kizsákmányoló, munkásszipolyozó tőkések semmit sem tesznek fölöslegesen...
- Tessék? – értetlenkedett a furgonos, aki hamar elvesztette a beszélgetés fonalát.
- …Nekik a pénz az istenük, az aranyborjú. Haszonközpontú, profitorientált elveik miatt fölöslegesen egyetlen centet sem költenek. Irányjelzőt a kocsikba még véletlenül se szerelnének, ha az nem lenne előírás. Ha mégis megtennék, márkáikat még Botswanában sem tudnák értékesíteni.
- Ööööö… - próbált közbevágni, de egy malacfarknyi ép gondolat sem jutott eszébe.
- KRESZ-ből nem vagyok naprakész, de szerintem még mostanság is oktatják az irányjelző használatát. Ennek ellenére, talán takarékossági okból, hogy ne égjen ki az irányjelző égője vagy lustaságból, mert másra gondolni sem tudok, egyre többen jelzés nélkül változtatnak irányt. A szokás úgy terjed, mint az ebola járvány, ráadásul gyógyíthatatlan.
- Jó! Hagyja már abba! – fakadt ki a türelmetlenség a furgonosból.
Se bú, se bá, visszakászálódott kocsijába. A vétlen előzékenyen intett: engedte, hogy megforduljon. A furgonos élt a lehetőséggel, ám megint irányjelzés nélkül. Meg is lepte a szembejövő autóst. Felháborodottan tekerte le az ablakot, ordított ki felháborodottan:
- Bunkó!
- Az – mormogta magának az előzékeny. – A bunkóság élethosszig tartó betegség. Járványszerűen terjed. Sajnos nincs ellene gyógyszer.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás