Mai életünknek is elengedhetetlen eszköze a gyufa. Számtalan tűzgyújtási lehetőség és szerkezet ellenére a gyufa továbbra a háztartások fontos kelléke. Korábban is használtak gyufát, azok azonban robbanásveszélyeseknek bizonyultak. A biztonságosan alkalmazható, zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálójaként tisztelhetjük Irinyi Jánost.
Élete, munkássága Hajdú-Biharhoz, Debrecenhez kötődik. 1817-ben Nagylétán (ma Létavértes része) született. Nagyváradon végezte középiskoláit, majd a Debreceni Kollégium joghallgatója lett. Kémiai ismereteit azonban a bécsi Politechnikumban szerezte.
Egyik professzorának (Meissner Pálnak) sikertelen kísérlete inspirálta a nem robbanó, zajtalan gyufa kifejlesztésének ötletét. Kísérletezgetések után 1836-ban szabadalmaztatta találmányát.
A kérgüktől megfosztott fatörzseket, 60 cm hosszú rönkök formájában leháncsolták, aztán vékony szalagokra, majd kis pálcikákra vágták. A pálcikát foszforsavba mártották, illetve foszforsavas ammónium vizesoldatával impregnálták, ami megakadályozta az eloltott gyufaszál továbbizzását. Az impregnált szálakat forró dobban megszárították. Utána a szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál, olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották. Az így megszilárdult anyagból jött létre a gyufa feje.
Találmányát eladta Rómer István gyufagyárosnak. Állítólag 57 ezer forintot kapott érte. Az összegből külföldi tanulmányútjait finanszírozta. Ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.
1839-ben Pesten ő alapította az első magyar gyufagyárat, az „Első Pesti Gyújtófák Gyárát”, amely 1848-ig működött.
1847-től 100 holdas vértesi birtokán gazdálkodott. Meghonosította a géppel való szántást, vetést, boronálást, a talajt hamuval és mészsóval műtrágyázását.
1848-ban a hagyomány szerint a 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre. A szabadságharcban jelentős politikai szerepet vállalt. Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. A hírhedt pesti Újépületben raboskodott, testvérével együtt.
1850-ben amnesztiával szabadult. Folytatta a kémiai ismeretek terjesztését. Magyarországon az egyik első népszerűsítője volt a korszerű kémiának.
Családja vértesi birtokán tovább gazdálkodott. Mezőgazdasági kísérleteivel kudarcot vallott, csődbe ment. Egy eredményét azonban mai napig alkalmazzák. Gipszet ajánlott talajjavításra.
A pénztelenségtől menekülve, az akkor megalakult debreceni Tisza Biztosító és Jelzálogbanknál helyezkedett el, mint számtanácsos. 1863-tól az István Gőzmalomhoz került hasonló minőségben. Később igazgató. Ott 1882-ig dolgozott.
1895. december 17-én Vértesen (ma Létavértes része) hunyt el.
Irinyi János nevét több közintézmény viseli. Debrecenben az Irinyi János Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola. A Kossuth u. 51. számú ház falán emléktábla hirdeti, hogy Irinyi 1872 és 1892 között a házban élt. A feltalálóról utcát is elneveztek. A Wesselényi utcát köti össze a Budai Ézsaiás utcával.
Létavértesen őrzik, ápolják Irinyi emlékét. Általános iskola viseli nevét. Egyik épületében emlékmúzeum látogatható, udvarán pedig sírkövét állították ki.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás