A helyszín a börtön. Ki várja büntetését, ki tölti. A zárkák ajtaja a nap kilencvennyolc százalékában zárva vannak. Az őrzők is csak sejtik, mi történik e hosszú idő alatt. Egy alkalommal az egyik rab levelet juttatott a nevelőjének. Olvasása kapcsán is sejthető, hogy a zárkaajtók között gyakran az erőszak az úr. A levél így hangzik:
„Tisztelt nevelő úr! Amikor a zárkába kerültem, még aznap K.Z. elvette a cipőmet, egy GAZ bőrcipőt. H.Z. nyakon vágott, és elvette a fekete FLAMINGO dzsekimet, amit aztán odaadott K.G.-nak, az meg eladta a második emeleten valakinek. Később a sétán többször is láttam a dzsekimet egy idősebb férfin. Néhány napja B.T. elvette a piros ADIDAS pulóverem. Aznap este, amikor a felső ágyon ültem, egyik zárkatársam stokival hátulról úgy hátba vágott, hogy leestem. A padlón mindannyian rugdostak. Úgy megvertek, hogy másnap véres volt a vizeletem. Az orvoshoz nem engedtek ki. Nem engedték, hogy gyógyszert kérjek. Váltáskor mindig hátulra kellett állnom, nehogy tudjak szólni. Egy alkalommal, amikor megszáradt a farmerom, látta K.P., hogy hajtom összefele. Ekkor odalépett hozzám K.P. Először két pofont kaptam tőle, mert nem akartam odaadni a nadrágom. Aztán azt mondta, hogy tegyem a szekrényébe. Én féltem, mert nem véd meg senki, ezért betettem oda. Utána magához hívott és kétszer mellbe rúgott. Hátba is kétszer. Befejezésül pofon vágott. Azt mondta, neki kicsi a nadrág, ezért eladja. Következő nap szólt a szintesnek, vele eladta nadrágomat. Öt doboz cigit kapott érte. A csomagomat is be kellett raknom K.P. szekrényébe. A küldött cigiből csak pár szálat kaptam. Nevelő úrnak jelentem, hogy a zárkában megaláznak, kihasználnak. Kérem, tegyen másik zárkába, mert különben nem állok jót magamért, és valamelyiket biztos megölöm.”
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás