A nemzeti ünnepeink, piros betűs munkaszüneti napjaink nem csupán a maguk dicső fényében, de naptári szempontból is különösen jelentősek. Ilyenkor a nemzet megpihen, emlékezik, illetve az ezeket megelőző napokon egy kicsivel több lehetőségünk nyílik, hiszen nem kell készülni másnapi kötelezettségeinkre – tisztelet a kivételnek. Debrecen egy kicsit szomorkásan lepett meg e tekintetben.
Amikor tavasszal, március 15. előtt, kedden egy sikeres egyetemi focikupa meccsünk után a debreceni belváros felé vettük az irányt, hogy némi frissítővel építsük csapatunkat, döbbenetes tömeg fogadott. Az italmérő, vendéglátóipari egységek pultjainál olyan sorok kígyóztak, hogy több helyen az utcán állt a sor, a teraszokon pedig lehetetlen küldetés volt helyet foglalni. E közösségi élmény reményében indultunk neki ezúttal is, október 22-én, hátha rég nem látott ismerősökbe is belebotlunk egyik kedves cimborámmal. Valamiféle gyanús sejtelem ötlött belém, amikor a ház ajtaján, kapuján keresztül az utcára léptem. Amolyan síri csend honolt a köztereken, a Nagytemplom környékén néhány ifjú titán lézengett, ki zenét hallgatott, ki kergetőzött, ki pedig csak nyugodtan ücsörgött. A legtöbb vendéglátós nyitva állt, de csak várt. Várt arra, hogy valaki betérjen, fogyasszon, és akár az éjfélt megvárva emlékezzen forradalmár hőseinkre. Üresen tátongott a cívisváros.
Sem kígyózó sorok, sem népes társaságok, sem elfogyasztani kívánt ételekre-italokra várakozó fiatalok-idősek nem töltötték meg élettel városunk utcáit, tereit, helyeit, teraszait. Leültünk hát, miután a bőség zavarában kinéztünk egy szimpatikus széket az egyik teraszon. Rövid tanácskozás, némi frissítő után pedig tovaindultunk. Közben 56-ról esett szó, közös tanulmányokról, megemlékezésekről, egyetemről, meg Forma 1-ről, hiszen épp elindult a futam. Még az előző nap is zsongó Péterfia utca sem idézte önmagát. Csend honolt, időnként egy-egy távolból felsejlő morajjal. Pedig ünnepre készült az ország. Ünnepre, az utca képe mégis keservesen, döbbenetesen gyászos arcát mutatta – érthetetlenül.
Barna Marci
Új hozzászólás