Hideg téli este van. A város utcái néptelenek, csak néhány kutya zaklatott csaholása zavarja a csendet. Bezzeg a kocsma hangos - népes vendégsereg pusztítja az alkoholt. Bár tiltott a dohányzás, ollóval lehet vágni a füstöt.
- Este tízkor nem jön már ANTSZ – vélekedett egy törzsvendég, azzal újabb slukkot tüdőzött le bűzrúdjából, melyet a kispiacon szerzett be alkalmi árusoktól.
A vendégek megszokásból vannak itt. Nem a közeli kultúrházban, mert ott újabban csak használt ruhák között turkálhat. Művelődés, mint olyan, kiveszett a házból. Csak nyereség legyen, a többi nem érdekes. Diszkó csak szombaton, ezért a fiatalokat is itt eszi a fene. Az időt valahogy agyon kell ütni, mert jobb, mint otthon, hát vodkát rendel a tizenhat éves is, hiába az írott figyelmeztetés: „Tizennyolc éven aluliakat nem szolgálunk ki!”
Józsi és Attila a mellékhelyiségbe siet. A három üveg sört veséjük rekordgyorsasággal dolgozta fel. Dolguk végeztével oldódik a feszültség. Felszabadult érzésüket fokozandó, rápöffentenek egy szál Marlboróra. Indulnának kifelé, mikor Zoli haverjuk robog be.
- Te, szemét disznó! – esik neki Attilának. Pörölycsapásos horgokkal a vizelettócsás kövezetre veri a fiút. A földön elterülőt tovább sorozza. A miheztartás végett rúg a lengőbordákra még kettőt.
- Miért csinálod? – avatkozik közbe Józsi.
- Kérdezd meg az Attilát! – sziszegi fogai között a gyűlölettől eltorzult arcú támadó.
- Én nem csináltam semmit – nyöszörög fájdalmasan a fekvő.
Józsi magukra készül hagyni az egymással foglalkozókat. Nem avatkozik kettejük vitájába. Intézzék el, aztán megint béke lesz! Attila véres száját látva szamaritánus érzés erősödik benne. Papírzsebkendőért indul.
Amikor visszaér, nem is lepődik meg. Zoli módszeresen veri Attilát. Teheti, behemót nagy állat a cingár Attilához képest.
- Oké! Verted eleget, bár még most sem tudom, mi okból? – emeli hangját Józsi, a beavatkozás szándékával. – Most már elég! Nem látod, hogy vérzik?... Meg ránk akarod hozni a zsarukat?
- Mit ütöd bele az orrod? – fortyan fel a verőlegény. – Ez a mi dolgunk. Foglalkozz magaddal!
- Nem hagyom a haveromat laposra verni. Amit megérdemelt, megkapta, de most már hagyjad!
- Ne pofázz nekem, mert neked is behúzok egyet!
Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Lendül is a fenyegetőző ökle, ám Józsi nem olyan legény, akit egy enyhe északnyugati fuvallat ledönt lábáról...No, meg nem is az az ijedős fajta…Termetben, súlyban sem hátrányos helyzetű. Az arca felé zúgó ökölcsapást mesteri mozdulattal keresztbe veri. A hirtelen kezű Zolinak ekkor rémlik fel, a Jocó a város ökölvívó szakosztályának igazolt versenyzője. A következmények átgondolására nem is marad ideje, mert két fülcsengető tasli zúdul hallószervére.
A fülesekkel helyreáll a rend. A fiúk – mintha mi sem történt volna – visszaballagnak a helyiségbe. Elszívják a békepipát, ami ukrán Priluki formájában kerül szájukba.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás