Ismét befejeződött egy látványos és felejthetetlen Virágkarnevál. Az immár 55. karneváli felvonuláson természetesen ezúttal is akadtak olyan fellépők, akik valamennyi néző szívét elnyerték, illetve olyan alkotások is, amelyek jócskán megosztották a közvéleményt.
Személyes – némileg elfogult – véleményem, hogy a tizedik FIBA 3X3-as jubileumi debreceni esztendőt megelevenítő virágkocsi, a kosarasokat ábrázoló kompozíció meglehetősen impozáns volt, amolyan debreceniesen különleges, hiszen olyan eseményt, olyan pillanatot hivatott megörökíteni, amely Európa-szerte kimagaslóvá teszi a cívisvárost – akárcsak maga a virágkarnevál. A nagyközönség a Magyar Posta tündérkocsiját választotta a legszebbnek, a felvonulók között pedig akadt egy olyan, ez idáig példátlan produkció, amely egyszerre döbbentette meg a lelátó népét, ezzel mégis elnyerve valamennyiünk szívét.
A Batala Internacional színpompás ütősegyüttese több mint 250 taggal vonult végig a karneváli menetben. Ez önmagában nem is volna olyan rendhagyó, hiszen természetesen ismertek olyan helyi vagy épp környékbeli tánckarok, amelyek ennél akár jóval több taggal is megteszik a több kilométeres menetet, a Batala mégis más volt. Csendesen megálltak, felkészültek, majd egyszer csak…ütemes, szervezett, lélegzetelállító robbanás. Némely Haka-ütemeket felelevenítő dobsorokat, latinos ütemeket, szambaritmusokat hallottunk, feldördült a pergődob, a menetdob, tamdob és nagydob, valamint számos más lokális hagyományokhoz köthető, illetve globálisan is ismert ütősök. A megaegyüttes a délelőtti és az éjszakai felvonuláson is elvitte a showt, de a délutáni-kora esti órákban a város bármely pontján szívesen rákezdtek egy-egy kisebb fiesztadobolásra.
A menetet mindkét alkalommal egy olyan lény zárta, amely alighanem valamennyi nép mitológiájában, néphagyományában megtalálható. Egyelőre csak hazánknál maradva gondoljunk Süsüre, a barátságos egyfejűre vagy épp a Magyar Népmesék három-hétfejű kapuőrére, a sárkányra. Ezúttal azonban a francia Compagnie Planete Vapeur harcosai hozták el a sárkányt – egyesek tetszését a végtelenségig elnyerve, egyeseket megbotránkoztatva. Leszögezem, magam az előbbiek táborához tartozom. Elképesztően precíz szerkezetre épített sárkányfigura jelent meg, amely minden porcikáját mozgatta, füstöt és tüzet okádott, mindeközben megszelídítői táncoltak, gólyalábról ugrottak a magasba és lélegzetelállító mutatványokkal kápráztatták el a közönséget. No, sokan nem így gondolták. Egyesek kifogásolták, hogy nincs rajta virág – noha nem is virágkocsi volt, hanem a koreográfia része. Kérdezem én, a mazsorettpálcákról, a fáklyákról, fényrudakról miért nem hiányolják ugyanígy a virágot? Lévén azok is a produkció részei. Mások pedig rémisztőnek, sátánistának, nem eviláginak titulálták. Meglepő dolgot mondok. A mitikus sárkány korántsem mindig lehet épp oly barátságos mint a mi Süsünk vagy épp az a virágsárkány, amely a Csonkatemplommal átellenben várta a látogatókat – és vált igen népszerű fényképtárssá.
Egy szó mint száz – az idei Virágkarnevál is lélegzetelállító volt, sárkányostól, Batalástól.
Barna Marci
Új hozzászólás