A Campus Fesztivál kínálta felhozatal, a higiénia, de kiváltképp a fesztiválárak évről-évre jelentős témái a közbeszédnek. Idén is új tapasztalatokkal gazdagodtunk. No, de milyen áron?
Borsos tízezrek ellenében léphettek be a fesztiválozók a Campus kapuján, ez azonban a globalizált világ közepette aligha lehet negatív vélemény alapja, elvégre pénzből él az ember, s egy ilyen volumenű rendezvény megvalósítása sem jár csekély anyagi vonzattal. Megérkezve a fesztiválkavalkádba, szinte végeláthatatlan promóciós ajándék gazdái lehettünk, jelentős koncertélményekben lehetett részünk, s még étlen-szomjan sem maradtunk.
A fogyasztási rendszer a már-már hagyományos módon a repohár-szisztémára épült, a leleményes bulizók pedig otthonról szállították magukkal poharaikat. Ezeket természetesen cserélhették a pultoknál, díjmentesen, a nagypohár és a felespohár azonos értéket képviselt. Nem úgy a belevaló. Ami azt illeti, nem állíthatjuk, hogy túlságosan elszálltak volna az árak, lássuk be, aki tiszteletét teszi az eseményen, vállalja a velejárót. Átlagosan egy minőségibb vendéglátóhely díjszabását tapasztalhattuk, egy delejes körért 4-5 ezer forint közötti összegtől kellett a kártyánknak elbúcsúznia. Ha pedig már hidratálunk, illett harapni is valamit. És most kapaszkodjunk meg! Egy ízletes sajtos-tejfölös lángos, a balatoni árakat lekörözve 1500-1800 forintért talált gazdára a kezünkben. Egy jókora szelet pizza ára hasonlóképp alakult, egy gyrostál 3500-4000 forint környékén mozgott. Persze, ezek csak a klasszikus étkek, számos más gasztronómiai élmény is kínálkozott, például halételek vagy kézműves édességek formájában.
A higiéniát illetően a ToiToi vécékről aligha lehet újat mondani, ám kifejezetten öröm volt tapasztalni, hogy a vizesblokkok környékén kézmosócsapokat is kihelyeztek. Ez mindenképp előremutató, hasznos és tisztelendő ötlet, látszik, hogy figyelnek a bulizókra.
A biztonság alapvetően rendben volt, a biztonsági szolgálat ébersége említendő, a helyszín kialakítása talán hagy maga után némi kívánnivalót, hiszen a műanyag járólapok kissé labilisak voltak, a vezetéktakarókat pedig a sötétben kevéssé lehetett észrevenni, noha ezek a tényezők a zenei élményt aligha befolyásolták. A helyszín, mint Nagyerdő természetesen ezúttal is vitatéma volt, azonban e minőségében a fesztivál a továbbiakban is egyaránt megőrzi a Debreceni Egyetemhez és a város nevéhez méltó színvonalát - még akkor is, ha szakadatlanul lesznek örök kritikusai.
Barna Marci
Új hozzászólás