Idén 96. alkalommal ünnepelhettek alkotók és olvasók az Ünnepi Könyvhét június 11-15. közé eső rendezvényein. 1929-tól kezdve folyamatos a könyvmustra, amelyet a kezdetektől Debrecenben is megtartottak.
Idén sem történt ez másképpen, ám sokak meglepetésére a könyvkiadók sátrai nem a megszokott helyen, a Csapó utca sétálóövezetében lettek felállítva, hanem zárt térben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A szervezők indoka szerint a Csapó utcán a Fórum II. építése miatti teherforgalom, zaj valamint a tavalyi rendezvényen történt dedikálói rosszullétre hivatkozva döntöttek a beltéri megoldás mellett.
Az idők folyamán a debreceni könyvünnepnek több helyszín adott otthon. Volt úgy, hogy Pulykavásárral tartották együtt, egy időben a könyvesboltok előtti sátrakban lehetett az irodalom friss termései között válogatni, aztán álltak az Aranybika előtt is. A Csapó utca belváros felé eső részének sétálóövezetté történő átépítése után vált az ünnep állandó helyszínévé. A város egyik legforgalmasabb helye, a fák hűse alatt majd’ ideális helyszínt sikerült találni. Azért is megfelelő hely, mert sok járókelő nem a könyvvásárlás szándékával érkezik, de a standoknál meg-megállva, nézelődve, kiadványokat kézbe fogva, lapozgatva, eljuthat akár a vásárlás gondolatáig is. A nyílt téren rendezett dedikálások, pódiumbeszélgetések, előadások, megint csak megállították az arra térülőket.
Megkerestem a fővárosi Vörösmarty téren rendezett könyvheti rendezvény számadatait: 148 standon 187 kiállító, 300 új könyv, 1100 dedikálás, 80 színpadi program és rengeteg érdeklődő. Könyv ünnepéhez méltó hangulat.
A debreceni programfüzet alapján összeszámolva a Méliusz könyvtár szervezésében (a gyermekeknek szántakkal együtt) 62 program várta az érdeklődőket. A könyvárusító standok három szinten voltak elhelyezve. A kiállítók, dedikálók száma számomra ismeretlen, ilyen jellegű tájékoztatással nem találkoztam. A fentebb említett Csapó utcai látogatottsággal szemben a könyvtárba csak azok tértek be, akik valóban érdeklődnek a könyvek iránt, s valljuk be, egyre kevesebben vannak. Valahogy a rendezvényről készült tájékoztatók sem jutottak el a nagyérdeműhöz. A könyvheti híreket megint csak azok böngészték, akik várták ezt az ünnepet. Vagyis a debreceni könyvhét látogatottsága eléggé gyérre sikeredett. Hiányoltam az ünnepi hangulatot. A kiállítók standjai annyira szűkek voltak, hogy két-három érdeklődő esetén már nem lehetett a könyvekhez férni. Kevesen állítottak ki. Mindössze két pavilonnál lehetett, a közel sem teljes ünnepi kínálatból válogatni. A könyvtárban állott meleg levegő fogadott. A nem hosszú ott tartózkodás alatt is sikerült megizzadnom. Bár a szervezők az ünnepi kínálatot könyves környezetbe vitték, a könyvtár nem alkalmas erre a rendezvényre. Három szintre aprózták szét. Leginkább a közönség elmaradását hiányolom, akik csak úgy, véletlenül járnak arra, és kezdenek érdeklődni az esemény és a kiállítottak iránt.
A szervezők döntése után, a méltatlan helyszínre kerülő ünnepi esemény miatt bojkottról lehetett hallani. Talán ez is magyarázata a kiállítók kevés számának. Évek, évtizedek óta kiállítók hiányoztak a palettáról.
Azért jót is írjak! Tetszett az Alföldi Nyomda kínálata. Olyan könyveket ajánlottak, amelyeknek nemcsak a fedele és hátsó borítója színes, de oldalai is. Az esztétikus megjelenítésre helyezték a hangsúlyt. Üdítő kivételnek bizonyult a Master-Lab Comics Kiadó standja és képregény kínálata, valamint rendezvényei. Ismeretségünk okán az alkotóval és a kiadó vezetőjével is volt alkalmam beszélgetni. Egy kiveszőben lévő irodalmi-képzőművészeti műfajt élesztenek fel, havonta, különböző témájú füzeteket dobnak piacra. A gyér kínálatból kiemelném az életrajzokat. Romsics Ignác történész, általa bevallottan valószínűleg utolsó könyvét, amely Kosáry Domokos, Széchenyi-díjas történészről írt műve, vagy Rényi Tamás: Ő Szirtes Ádám (rendező, színházigazgató) című munkáját. Kezembe került és meg is vettem Palotás Katalin Moldova Györgyről írt megemlékezését. Moldova a honi irodalom egyik legtermékenyebb írója volt. Életében 120 könyvet írt, példányszámot még megsaccolni sem lehetséges. Moldova második felesége emlékezett megismerkedésükről, megszakításokkal negyven évig tartó szerelmükről, házasságról, az író utolsó napjairól. A könyvben társai emlékeznek az író által gründolt szocreál focicsapatról, és Moldova munkásságának kritikai elemzése is helyet kap.
De visszatérve a rendezvény helyszínére! Remélem, a szervezők belátják rossz döntésük következményeit, és jövőre az ünnep visszakerül az eredeti helyszínre, a Csapó utcára!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás