A második világháború idején, 1939-ben egy brit származású tőzsdeügynök a nácik által megszállt Csehszlovákiából több száz zsidó gyermeket mentett meg a rájuk váró kíntól és szenvedéstől. Tetteit évtizedeken keresztül titokban tartotta. Ez a férfi pedig nem volt más, mint Sir Nicholas Winton.
Nicholas Winton 1909-ben született, szülei német-zsidó származásúak voltak, viszont fiukat anglikán egyházban keresztelték meg. 1938 végén és 1939 elején Winton és néhány barátja (londoni és prágai származásúak voltak) azzal töltötték idejüket, hogy megszervezzék az év márciusában a német invázió után a zsidókra váró förtelem által veszélyeztetett ifjoncok szállítását és fogadását. Wintont barátja, Martin Blake meghívta Prágába, aki Doreen Warrinerrel karöltve betekintést nyújtottak neki, hogy milyen zsúfoltak is a menekülttáborok. Ezek után elkezdett pályázatokat gyűjteni, és a gyermekek nevével tért vissza Londonba.
A Kristályéjszakán (1938. november 9. és 10.) a németek gyűlöletkampányt indítottak a zsidók ellen minden egyes náci területen. Megközelítőleg 91-en lettek gyilkosság áldozatai, 30 ezret letartóztattak és 267 zsinagógát romboltak le. A brit kormány ezt követően enyhített a bevándorlást illető törvényeken és gyermekeket engedtek be Németországból és Ausztriából (ez volt a Kindertransport), bár korlátozott számban. Ezt követően Nicholas azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy a csehszlovák menekült ifjúkat is engedjék be. A kabinet azzal a feltétellel engedélyezte ezt, ha a gyerekek egy fogadó családhoz kerül, akik 50 angol font garanciát vállalnak minden örökbe fogadottra, és csak 18 éves korukig gondoskodnak róluk.
Pénzgyűjtésbe kezdett és nevelőszülők után kutatott, ki lenne oly kedves, hogy segítsen ezeken a gyermekeken. Az első mentőakció március 14-én történt, légi úton, éppen a nácik támadása előtt egy nappal. Majd augusztusig még hét alkalommal juttattak el ifjúkat Nagy-Britanniába, viszont ekkor vonattal. Az utolsó transzport augusztus másodikán hagyta el a csehszlovák fővárost.
És hogyan is derült fény tetteire? Az 1980-as évek végén felesége, Grete rábukkant egy albumra, amelyben csaknem 664 gyerek adatai voltak feltüntetve. 1988-ban Wintont meghívták a BBC „That’s Life” magazinműsorának egyik epizódjába, előtte viszont az általa megmentett, most már felnőtt embereknek mutatták meg, akik több mint ötvenen jelentek meg, hogy lássák, hogyan is zajlott életük kezdete. Majd Winton is helyet foglalt a teremben, az egykori ifjak felálltak és ekkor döbbent rá, hogy miért is invitálták meg őt arra a műsorra, Winton könnyekben fakadt ki.
2002-ben lovaggá ütötték az emberiségért tett pozitív cselekedeteiért. Arra a kérdésre, hogy magyarázza el döntését, hogy sok embert megment, azt állította, hogy valamit egyszerűen tenni kellett. Idézte Doreen Warriner 1938-as prágai szavait: „Nézd, ha bármit meg lehet tenni, talán meg szeretnéd próbálni.” Winton 2015-ben hunyt el, 106 évesen. Számtalan embert inspirált ezen a világon. 2024-ben pedig bemutatták a Sir Nicholasról szóló filmet, „One Life” címmel, melyet lánya, Barbara írt.
És egyszer Winston úgy szólt: „Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Csak egy kicsit segítettem, jókor voltam jó helyen.”
Ferenczi Dóra
Új hozzászólás