Az igazság ideát van

Székházfelújítás - előbb-utóbb lehull a lepel

Válasz a „Hazugságok helyett az igazságok” című észrevételre, avagy nyílt levél Horovitz Tamáshoz.

Igen tisztelt Horovitz Tamás Úr, Kedves Tomi!

Bocsánat a tegeződésért,  sokan vagyunk, de nem elegen, akik régen ismernek Téged. Legalábbis június ötödikén voltunk kevesen ahhoz, hogy azt a csomó valótlanságot, amelyet elmondtál a Debreceni Zsidó Hitközség közgyűlésén, ne szavazza meg az a két tucat idős jelenlévő - elsősorban hölgy - és ne legyen semmi változás a mára parányira zsugorodott közösség életében.

Tamás!

Te mindig azt hangsúlyoztad az elmúlt években, hogy Debrecenben jó zsidónak lenni. Nos, szerintünk jó lenne, ha szóba állnál az emberekkel, ha meghallgatnád az általad ellenzéknek nevezettek véleményét, ha betartanád az alapszabályban leírtakat, ha többet tartózkodnál Debrecenben és nem a zuglói, Laky Adolf utcában, kinyitnád a zsinagógák kapuit és nem a fillérekért dolgozó sameszt, templom szolgát kellene állandóan lakásából riasztani, ha egy külföldi rokon meg szeretné tekinteni gyermekkorának régi emlékeit.

Hetek óta rólad ír a sajtó, de érdekes módon nem tettél feljelentést valótlanságok állítása miatt, nincs egyetlen helyreigazítási cikk sem a Szombatban, sem a Hajdú-bihari Naplóban, sem másutt. Talán azért, mert a hazugságok helyett igazságok jelentek meg.

Tamás!

Most sokan ülünk a számítógép előtt, mögött, és egymás szavába vágva próbáljuk helyre, helyére igazítani a dolgokat. Állandóan azt veted a sajtósok szemére, hogy Anonym a cikkek java, nem vállalja fel az újságíró a nevét. Emlékszel, a közgyűlésen mit mondtunk? Harminc tag aláírásával próbáltuk bizonyítani, hogy gondok vannak, ezért hívtuk meg dr. Kunos Péter urat a MAZSIHISZ igazgatóját, hadd hallja az anomáliákat. Őszintén kellene beszélni. És Te beszéltél is. Mellé!

Nem rejtjük és nem rejtettük véka alá nevünket. Talán ismered az aláírókat. Lehet, nem mindenkit, mert a zsinagógába Te sem jársz mindig, hiszen Debrecen és a főváros oda-vissza 450 km. Akkor álljon itt néhány név minden sorrendiség nélkül: Fohn György, Deményi György, Weisz György, Dávid Jenő, Solymosi Imre, Szilágyi Gyula, Somogyi László, Schwarcz Miklós, Soltész István, Gábor György, Gervai Lajos, Szabó Anna, Fischer László, Fülöp György, Kelemenné Ungár Márta. És ez a lista azóta a duplájára bővült. Csodálkozunk, hogy az eddig megjelent írásokat kifogásolod.

De menjünk sorjában, mert mi mindent bizonyítani tudunk.

Azt írod, hogy az alapszabály nem tartalmaz olyan kitételt, hogy 2 millió forint feletti kölcsön esetében közgyűlési határozat szükséges. Kedves Elnök Úr! Fogd a kezedbe a 2015-ös alapszabályt és olvasd el azt a fejezetet, amely a közgyűlés kizárólagos hatáskörét taglalja. Ott vagyon leírva. Nagy blama, ha eddig nem jutott el hozzád.

Azt is kifogásolod, hogy a cikkben valótlanul állítják, hogy nem hangzott el a közgyűlésen a 95 milliós tétel. Igazad van! Elhangzott. Akkor, amikor mi rákérdeztünk. Mert erről hallgattál, mint a tükörponty, amit péntek esténként anyukád feltálalt a kiddus után.

Aztán néhány szó a könyvelőről. A mérleg beszámolót tartó Ligeti Pál több javítani való dologra is felhívta a figyelmet, közöttük arra, hogy a könyvelő nem adott át neki minden dokumentumot, mert elköltözött Komlóra, még nincs utóda.

Jegyzőkönyv: a mai napig nincs aláírva a jegyzőkönyv hitelesítő elnök részéről, mert Solymosi Imre nem kapta meg. Erről ennyit.

A felvett 95 milliós kölcsön igenis alapszabály ellenes, mert mint fentebb írtuk, nem volt közgyűlési határozat, sőt a saját elnökségedet is csak egy hónap múlva tájékoztattad. Ezt a nyílt színen Dickmann Sándor vezetőségi tag megerősítette június ötödikén.

Tamás!

Tartozol több magánszemélynek is, ők egy esetleges bírósági eljárás alkalmával hajlandóak ezt elmondani.

A legnagyobb csalódást az okozza nekünk, ahogyan a felelősségedet okos csúsztatással átruházod az elnökség tagjaira akkor, amikor az ellen tiltakozol, hogy a kölcsönt nem Te, hanem a hitközség vette fel. Igazad van. A hitközség nevében jártál el, szabálytalanul. A blama az, hogy valóban a többiek is felelősek, mert hagyták, hogy ezt megtedd.

Tamás! 

Kunos Péter úr, valóban megkért több adat szolgáltatásra, de Te ezt a mai napig nem tetted meg. 15 pontban kérték, hogy segítsd a munkájukat. Először július 21.  volt a határidő, majd július 25. A hosszabbítás azért vált szükségessé, mert Te külföldön voltál. Hogy hol, nem releváns ebben az ügyben. De! Július 19-én ismerősöd, egy másik hitközség tagja várta leányát a Liszt Ferenc repülőtéren Tel-Avívból. 9 óra 14 perckor nyílt az ajtó és Te léptél  ki egy hölgy társaságában. Ismerősöddel meglepve kezet fogtál, váltottatok néhány szót, közölted, hogy Ciprusról jössz. Csakhogy a reptér információja szerint aznap semmilyen járat nem jött, vagy ment a szigetországba. Volt tehát két napod arra, hogy a kért dokumentumokat átadd. Július 20-án irodavezetőd Zámbori Edith írt egy levelet Kunos Péter úrnak, hogy csak Te adhatsz a papírokba betekintési engedélyt, de nem vagy itthon. Ezért lett kitolva a határidő 25-ig. Aztán milyen érdekes! 25-én Te írtál levelet Kunos Péternek, hogy nem küldesz semmit, mert az iratkezelési szabályzatotok azt mondja, hogy nem lehet, ha valaki kíváncsi, jöjjön el Pestről személyesen és belenézhet az aktákba. Megint átvertél egy pár embert. 

Horovitz Úr!

A bizalom nagy dolog. A bizalom körébe bekerülni könnyű, de körön kívülre jutni nehéz. Neked a nehezebb dolgot sikerült megvalósítani. Amikor ezeket a sorokat írjuk, Heisler András MAZSIHISZ elnök úr megerősítette azt a napokban többször tett és a sajtóban megjelent kijelentését, miszerint irányodban, mint országos alelnökkel szemben is teljes a bizalom elvesztése.

És még egy dolog!

Mi úgy tudjuk, hogy a héttagú elnökségből négyen nem kívánnak veled dolgozni tovább a jövőben. Legalábbis erre következtetünk abból, hogy írásban közölték lemondási szándékukat. Köztük az egyik alelnök is.

Igazad van, amikor azt írod, ne terjesszünk rossz híreket senkiről. Tegyél rendet a káoszban, maradj meg emlékezetünkben, várd meg a vizsgálatok - MAZSIHISZ, rendőrség, ügyészség, NAV - végeredményét, kérjél bocsánatot mindenkitől, és mondjál le!

Te kiváló asztaliteniszező voltál. Engedd meg, hogy azt mondjuk: kiszerváltad magad.

Jó szombatot kíván neked a hétvégére két tucatnyi  lelkes debreceni zsidó.

Diszpolgár információ

Hozzászólások

A hitéletről

Tisztelt Debreceni Zsidó Hitközségért aggódó Barátaim! Most már szinte heti rendszerességgel olvashatnak ezen portál szemlélői a Debreceni Zsidó Hitközségről, lassan önálló rovat lesz. Mit gondolnak erről a maroknyi közösségről az olvasók? Mindenki döntse el, hogy hol az igazság. Nem akarok állást foglalni a számáradatban, és személyes kutakodásokban. Az újságírónak nagy felelőssége van a hitelességben, de ő ezt természetesen tudja. Lehet, hogy a cikket egy valaki írta, de az sincs kizárva, hogy kalákában fogalmazódott meg! Így nem tudtam személyesen megszólítani, őt, vagy őket, pedig szerettem volna. Sikerült elolvasnom ezeket az időben és térben nagy szakaszt felölelő fogalmazványokat. Nem reagálok a tartalmukra, csak a valláshoz kapcsolódó részhez tenném meg észrevételemet, a vallási pontosság okán. Bizonyára azt gondolják, hogy ez lényegtelen a „nagy” problémájukhoz képest. A cikkekből idézek néhány mondatot dátum nélkül, melyekre a fejemet felkaptam. „Mindeközben Debrecenben a nullára süllyedt a hitélet, a zsinagóga üres, ezen a héten azok a zsidó hívők, akik elhunyt hozzátartozóik után szerettek volna gyászimát - kaddist – mondani, Miskolcra utaztak, mert ott mindig összejön a zsidó hit szerint a minján, a tíz felnőtt férfi.” Szerintem van rá alapom, hogy ezt megcáfoljam, mert a heti hét napból majdnem minden nap részt veszek a hitéletben, ami egyáltalán nem „nullára süllyedt”. Érdekes az értékelés! Tanulmányaim szerint a nulla általában azt jelenti, nincs érték (semmi). Ezt olyan mondhatja, aki ebben nem vesz részt, illetve nem megfelelő az informátora. A napi imádkozásban résztvevőkre nézve ez a mondat bántó, különös tekintettel a mindennapi imádkozásban MINDIG résztvevő idős hittestvérünkre nézve, de a magam nevében is kikérem ezt!!! Nem kell tehát Miskolcra elutazni, nagyon komoly költségtől szabadul meg, aki velünk együtt imádkozik reggel és este, kaddist mond a debreceni közösségben. Aki akar „kirándulni” Miskolcra, és az ottani imádkozást közhírré tenni, nem lehet meggátolni. Mi együtt szeretnénk imádkozni, és a hitéletet fenntartani minden hittestvérünkkel itt Debrecenben. A legutóbbi cikkben, több hittestvérünk nevét örömmel olvastam, ez magában meghaladja a minimálisan együtt imádkozó tíz embert. De a felsoroltak közül szinte senki nem jár – nemhogy naponta, de hetente, sőt havonta sem. Nyilván a hölgyek kivételek, bár közülük nem is mindegyik zsidó. Dicséretes, hogy az aktuális heti szakaszból is idéz a cikkíró. A következőket olvashattuk: „A Korách, vagy az e heti tanítás arról szól, hogy a zsidók fellázadnak, elsősorban a kohanita törzs tagjai és kinyilvánítják, hogy elegük van a zsarnoki vezetés hazugságaiból „. Én is szívesen olvasom a szidrákat, mindig találunk tanulságot, bölcsességet, ismert történeteket. Ezt a heti kör-emailben is megosztom hittestvéreinkkel. Érdemes végigolvasni, nem csak egy részt kiszedni belőle. A mostani azt is tartalmazza: „a lázadókat, a levita Koráchot és társait elnyeli a föld, és a nép, amely nem a Mózesi törvények felett áll - megdöbbenten veszi tudomásul, hogy az isteni türelemnek is van határa!!!” Egy újabb mondatot olvastam: „Ugyanez játszódik le Debrecenben - a zsidó időszámítás szerint 5767 évvel később – napjainkban”. Ez talán elírás, de most 5776-ot írunk. Igaz, a korábbi, 10 évvel ezelőtti időszak is megérne egy elemzést, melyet egyik hittestvérünk sziszifuszi munkával meg is tett, minden könyvelőt és könyvvizsgálót meghazudtoló tényszerű, tényfeltáró pontossággal, de ezt most NE forszírozzuk! Erre mindannyian emlékezünk… „Mózes kőtábláján a hetedik parancs - a tízből - így szól: ne lopj! Ez eredetileg arameus nyelven íródott. Így nem csoda, hogy néhányan nem tudják elolvasni a zsinagóga tetején álló üzenetet” Az újságírótól nem várható el az arameus nyelvismeret, de ha a héber nyelvet sem ismeri, a számokat - azt gondolom igen. Amely parancsolatra hivatkozik, az a nyolcadik parancsolat. Legalább is a zsidó vallásban. Keresztényeknél lehet, hogy a hetedik… A mi hetedik parancsolatunk másról szól… Számomra egy konklúzió létezik : nem vagyunk olyan sokan, hogy egymás ellen harcoljunk, nem erre kellene használnunk az energiánkat! A cikkek megírása és a nyomozások mennyi időt vettek el a tartalmas zsidó élettől? Ezt is lehet mérni! Remélem, hogy a sorok írója (vagy írói), és az utóbbi cikkben felsorolt környezete is aktív tagja lesz a hitéletnek, személyesen fog meggyőződni zsinagógai, és közösségi életünkről, mely hála az Örökkévalónk, nagyon messze áll a nullától! Kreisler Gábor

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.