Összesen tíz bajnoki mérkőzés és 50 százalékos győzelem-vereség mérleg kellett ahhoz, hogy a DEAC-Tungsram éléről lemondjon a hullámázó teljesítményt felmutató edző, Milenko Topics. A Magyar Kupa kezdetéhez közeledve korántsem olyan biztos, hogy ott lesz a fekete-fehér gárda az indulók között. Az edzőváltás a lejtmenet vége lesz?
Persze, láttunk már hasonlóan meredek és mély hullámvölgyeket a Debreceni Egyetem csapatának néhány esztendős, ám büszkeségre igencsak nyomós okként szolgáló élvonalbeli szereplése során. Ez azonban mégis más, egy kicsit ugyanis kellemetlen időben érkezett az összeomlás. Az első vereség persze vállalható volt, hiszen mutasson valaki egy olyan csapatot, aki számára nem vállalható – a még akár nem is ragyogó formában lévő – Szolnoki Olajbányász otthonában egyetlen ponttal kikapni. Ellenben a keret erőssége és a mezőny erőviszonyai alapján a bajnokság egyik legerősebb csapataként hazai pályán húszas előnyből harminc pontnyi kosarat odaadni, aztán sima vereséget összehozni, azért már jóval aggasztóbb. Márpedig a Körmendnek sikerült az Oláh Gábor utcáról 76-89-es győzelemmel távoznia, hiába a 20-8-as első és 44-28-ra zárult második felvonás. És azt hiszem, ez esetben nem szabad egyetlen emberre mutogatni. A hátvédként érkezett Miha Lapornik sem nyújt a tőle elvárt tartósan eredményes teljesítményt, hol szórja a kosarakat, hol pedig az eladott labdákat. Akárcsak az a Xavier Thames, akit már jól ismer az ország, nevéhez mégsem hű. Az 1-es Kerpel-Fronius Gáspár üres hármaslehetőségei szinte rendre kívánják, hogy helyezze palánkra a labdát, a triplakísérlet helyett mégis a könnyebb utat választja, a leglehetetlenebb helyzetekben is. Passz, aztán lesz valahogy. No, meg persze a lepattanógyűjtő-munka is gyakran hagy maga után kívánnivalót, általánosságban. A legalapvetőbb probléma mégis a csapategység. Amikor – legfrissebb példával élve – Djordje Drenovac farkasszemet néz a palánkkal, amelytől csupán öt védekező játékos választja el, és mégsem siet a segítségére senki, hogy elzárással vagy legalább szabad területre mozgással támogassa a sérült kézzel is eredményes bedobót.
E ponton pedig egy kis ellentét következik. Hiszen, hiába a csapatszintű probléma, a megbonthatatlan egységért mégis az edzőnek kell közbenjárnia. Ha pedig az ő erélye nincs meg, akkor ez veszett fejsze nyele. Márpedig nem volt meg, ugyanis kitűnt, hogy az utasítások hátulról, a nemrégiben már ideiglenes vezetőedzőként is helytállt Andjelko Mandicstól érkeznek. Az utolsó két találkozó mérlege pedig egy idegenbeli és egy csúfos hazai vereség volt. Oroszlányból hazatérve a Szegedet, a Tisza-partiak 11. helyen szerénykedő, Bognár Kristóffal felálló gárdáját fogadták Neuwirth Bencéék. A fiatal tehetség kezdőként a pályán, cseréjeként Balázsi Soma is hamar szerephez jutott. Mindhiába. A csapaton már az átlagos akarat sem látszott, mintha beleuntak volna az egyetemiek abba, hogy nem a saját kezünkben van a sorsunk, hanem majd lesz valahogy. A végeredmény pedig 79-97, a DEAC élmezőnybeli csapata a hatodik helyre csúszott vissza, mintha a vesztett pozíciókat mintegy, átadtuk volna ellenfelünknek, akik immár a kilencedik helyen várják a folytatást. Mondhatnánk – a SZEDEÁK közelebb került a kupainduláshoz, a DEAC egy kicsit távolodni látszik. Épp ezért vetődhet fel a kérdés: nem késő már megmutatnia a csapatnak, hogy ez már nem működik tovább? Milenko Topics pedig lemondott. Egy rövid, de annál tartalmasabb, csalódást jelentő korszak lezárult.
A soron következő mérkőzéseken pedig itt a lehetőség bizonyítani az új mesterrel. Azzal az edzővel, akinek a válogatott kötelességek miatt négy hete lesz felkészíteni a csapatot egy paksi idegenbeli szereplésre, majd hazai pályán fogadni a bajnokot, azt a Falcót, amelytől épp a tavalyi kupadöntőben elszenvedett vereség pont elég volt arra, hogy történelmi ezüsttel gazdagodjon a DEAC. A vereség most sokkal fájóbb lenne, hosszútávon. De a mostanihoz hasonló lejtők után többnyire egyenes az út…
Barna Marci
Új hozzászólás