Végre koncert. Háromszoros hurrá! A sztár ugyan nem a szívem csücske, de most ez legyen a legnagyobb baj. A pandémia után mindegy. Fő az érzet: szabadság, zene.
A jegyet aranyárban mérték. Nem baj, kiéheztem az élvezetekre, kell a feeling. Későn vettem. Hely csak a tribünre jutott. Szerencsére onnan is jól láttam mindent, úgyhogy nincs panasz.
Csinos nő ült mellém. Testéhez simuló pólója teret enged a fantáziának. Nadrágja szűk, megint csak…
A terem dugig telt. Ismerősök itt-ott. Mindenki arcán a felszabadultság, a várakozás öröme. Lassan homályosítottak. A nézőtéren elcsendesedtek. Mindig akad egy-két elkéső. Félsötétben botorkálva keresték helyüket. Jegyeik persze, hogy a sor közepére szóltak. Közben az előadót erős taps fogadta, ám a helyre tartók miatt a B7 sor székeinek birtokosai térdet rogyasztva álltak, engedték helyükre a pontatlanokat.
A művész és csapata belecsapott a húrokba. Székem megremegett, hánykolódni kezdett, mint a hajó a viharos tengeren. Életösztönöm a kapaszkodást diktálta. Ülőalkalmatosságom peremét markoltam. Biztonságom visszaszerezve oknyomozásba kezdtem. Sherlock Holmes-i szakértelem nem szükségeltetett. Empirikus tapasztalások is megadták a magyarázatot. A szomszédnő lábával verte a ritmust. Sportos, izmos combja lehet, ha lábfeje ekkora erőkifejtésre képes. Reméltem, csak kezdeti felbuzdulás, hamar abbahagyja. Néhány perc alatt kiderült, ő szórakozni akar. Közben lassan tengeri beteg lettem. Az elfáradásában reménykedtem. Fohászkodtam az előadóhoz, csak lassú számokat játsszon. Rimánkodtam azért is, hogy a görcs húzza össze szomszédom lábikráját. Ráadásul pontatlanul verte a ritmust. Feleket szabálytalan negyedekkel váltogatta. Nem fedeztem fel benne rendszert, felismerhető periódusokat, miközben a világ egyik legelismertebb ütőse verte a hajszálpontos ütemeket.
Akkor fogyott el türelmem, amikor egy gyönyörű szaxofonszólót dübörgött szét. – Itt az ideje szólni – gondoltam. Feléfordultam. Láttam, átszellemült, örömtől sugárzó arcát. Szép volt. Lemondtam a szándékomról. Különben is, gyengült a lábmunkája. Sőt, a koncert utolsó harmadára eljött a Kánaán. A zenét felhőtlenül élvezhettem.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás