Határ Győző száz esztendeje

Határ Győző

Hack Viktor volt az eredeti neve, s 1914 őszén született Gyomán. Londonban halt meg csaknem pontosan 92 év múlva. Kossuth-i kort élt meg tehát. Apja erdélyi szász ember volt, a gyomai nyomda dolgozója.

Határ Győző univerzális tehetség volt, 16 évesen már a zeneakadémián tanult hegedülni, melléktanszakon pedig zongorázni. Ám 17 évesen felhagyott vele, mert tanulmányi versenyeredményei alapján felvételt nyert a Budapesti Műegyetem építészmérnöki karára. 1938-ban szerzett diplomát. Falta a filozófusokat, a nyelveket és a nőket: megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul. Egy évfolyamtársa szerb-horvátra tanította, orosz emigráns, nagypolgári családból származó szeretője pedig oroszra.

Építészként - még diploma előtt - Hajós Alfréd irodájában dolgozott. Létezhetetlen felsorolni hosszú, eseménydús életének minden állomását. 1956-ban nyugatra távozott. 1957 és ’76 között a BBC magyar adásának munkatársa volt, 25 éven át angol diplomatákat tanított magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából.

Két héttel halála előtt részt vett az ’56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a St. James's palotában. A londoni St. George's kórházban érte a halál, feleségét csak tíz nappal élte túl. Temetése 2007 januárjában volt Budapesten a Farkasréti temetőben. Búcsúztatót mondott többek között az Egyesült Királysági nagykövete, John Nichols, akit ő és felesége tanított magyarra valamint Hiller István miniszter.

Szellemi hagyatékát: több tízezer kötetes könyvtárát, videokazettáit, rádióműsorairól készült felvételeket a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta, wimbledoni háza és annak berendezési tárgyai felett pedig a magyar állam rendelkezhet. 1970-ben Cleveland díszpolgára lett, Kossuth-díjat kapott, kitüntették a Márai-díjjal is, díszdoktorsággal tisztelték meg, szülővárosa, Gyomaendrőd pedig díszpolgári címmel. Elképesztően szorgalmas és színes szépíró volt. Hangja egyszerre volt egyéni és újszerű, vagabund és modern, egyszerre volt benne a helyi (pillanatnyi) és az egyetemes (időtlen) érték.

(es)

 

Csak verset ne

(a Kis Clapanciáriumból; a Költészet Napjára)

ne írj verset többet csak már abbahagynád
      akármi mást csak verset ne többet
kimutatkoznak és már meg se hallják
      lehurrognak vagy körülröhögnek

ne bánkódj rajta ne szedd versbe-rímbe
     a hajnal ha rádhasad bedörren a reggel
a vers tönkremenését szeméttelepén te
     ne szaporítsad alpári zengzetekkel

a líradögvészben hol eldöglő szaga feljön
      fuss bujdokolj hetedhét GranCańónon átal
hogy ne húgyos kendőn keresztül kelljen
      szöknöd a líratömegsír hullaszagától

ha belegabalyodsz mert versre áll a szájad
     verselhetnéked gyülemlik bong versbe szed
mindent nincs erre ír se gyógymagyarázat:
     eskóros vagy bevert tarkón buggyant eszed

magad ha rajtakapnád: nincs erőd megállnod
       ökröndözve mondd kitépjed nyelvedet
vért hányva köpj halandzsaversgalamátyot
     s ott fulladj meg rajta – úgy kell neked

 

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.