Novák, Puskás, Albert, Törőcsik, Détári - a magyar válogatott történetének aranynevei, a teljesség igénye nélkül. Hamarosan pedig alighanem új nevekkel bővül a lista - akik épp előttünk teszik újra naggyá a magyar focit.
Már akkor sejteni lehetett, hogy a hazai labdarúgás történetében új fejezet kezdődik, és valamiféle felívelő tendencia kezdődik, amikor a 2016-os Eb-n a csoportból való veretlen továbbjutás után egy-egy kudarcot mindig egyre nagyobb és sikeresebb fellángolások követtek. Marco Rossi érkezése pedig feltette az i-re a pontot, az olasz varázsló ugyanis egyenesen csodát tett. Bár a szemünk előtt omlott össze nemrégiben a válogatott többek között Albánia ellen, az efféle kegyetlen botlások elkerülhetetlenek voltak ahhoz, hogy most azt mondhassuk: a magyar foci jelentős tényező a világ futballtérképén. Rendeztünk egy Európa-bajnokságot, amelyre már a kijutás is egyedülálló volt - gondoljunk csak Szoboszlai Dominik elképesztő utolsó pillanatban szerzett döntő góljára Izland ellen. Aztán megizzasztottuk a németeket, a regnáló világbajnok franciákat. Most pedig itt tartunk…
Wolverhamptonban évtizedek óta nem látott összeomlásra kényszerítettük Angliát. S a Nemzetek Ligájában mindössze egyetlen vereséggel vezetjük a halálcsoportot. Nem, kérem, a halálcsoport ezúttal nem egyfajta önvigasztaló kifejezés, miszerint a magyaroknak ez a csoport is épp elég kihívás lenne. Nem. Angliával, Németországgal és a kontinensbajnok Olaszországgal aligha szeretne bárki is összekerülni. Ez már épp önmagában is nagy dolog, nemhogy még oda-vissza legyőzni az angolokat, majd döntetlen után Lipcsében is diadalt aratni. Néhány éve arról álmodoztunk, hogy legalább kontinenstornán szerepelhessünk. Most, 2022-ben a legtermészetesebben mondjuk ki Rossi-mester csapatára: igen, Magyarország csoportelsőként harcolta ki a bennmaradást az A-divízióban, kiejtve a futball hazáját, Angliát.
A kapitány pedig stílusosan távozik. Németország ellen Puskás-díjra is méltó találattal veszi be Ter Stegen kapuját, mielőtt Budapesten utoljára pályára vonulna címeres mezben. Szalai Ádám egészen biztosan ott lesz új „érkezőként” a magyar futball aranynevei között. Hiszen annak a generációnak a kapitányaként tette újra naggyá a magyar futballt, amely a szemünk előtt nő fel.
Barna Marci
Új hozzászólás