Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok, vadászrepülő és kutatómérnök Az űrkutatás múltja, jelene és jövője címmel tartott előadást a debreceni Gábor Dénes Elektronikai és Műszaki Szakközépiskola diákjainak.
A HondvédSuli növendékei részletes tájékoztatót hallhattak Farkas Bertalantól, egy igazi űrhajós életútjáról. Bár ők még nem lehettek részesei a sokak emlékezetében még ma is elevenen élő pillanatoknak, melyet 1980-ban a Szojuz-36 űrhajó - fedélzetén mindenki „Farkas Bercijével” – indítása jelentett.
A hallgatók érdekes történetekből tudhatták meg az űrbe való készülés körülményeit, mi mindenre, és hogyan kaptak kiképzést a résztvevők, részletes élménybeszámolót a felszállás, űrben töltött idő és a megérkezés pillanatairól, képekkel, filmvetítéssel illusztrálva.
Farkas Bertalan önként jelentkezett űrhajósnak, 95 jelölt közül őt választották az Interkozmosz programba. Nyolc napot töltött a világűrben. Elmondásából az is kiderült, hogy eredetileg 1979-re tervezték a repülést, és egy-két súlytalansági gyakorlat után bizony úgy ért haza, mint egy bokszmeccsről. Az oktatása és felkészítése orosz nyelven folyt. A felkészítés során 3200 orvosa volt a csillagbázisnak, akik a felszállás előtti időkben minden lépésüket követték. Megtudhattuk, mennyire megrendítette jó barátja, űrhajóstársa Valerij Kubaszov halála, akinek temetésére Moszkvába utazott, megszakítva ezzel amerikai útját.
Egy tanáccsal búcsúzott a hallgatóktól: tanuljanak minél többet, és idegen nyelveket is sajátítsanak el!
A diszpolgar.hu internetes magazin munkatársát is nagy megtiszteltetés érte, hogy lehetőséget kapott Magyarország első számú és ez idáig egyetlen űrhajósával beszélgetni.
- Ön szerint az elmúlt három évtizedben miben változott az űrhajózás, illetve az űrhajósok fizikai követelményei és az űrkutatás?
- Az űrhajósok számára támasztott követelmények megmaradtak, nem változnak. Az űrrepülés nem politikától és egyéb dolgoktól függ, a fizika törvényszerűsége szerint működik minden. Ki kell bírni a startot, el kell viselni a súlytalanságot, és sok olyan dolgot, amire a földön felkészítenek. Technikailag az elmúlt 34 év alatt nagyon sok minden megváltozott, egyre előnyösebb oldalakat tudnak bemutatni az embereknek. Amikor mi repültünk, az össztömege 36 tonna volt az űrállomásnak és a két űrhajónak, ma már több mint 400 tonna a fönt keringő űrállomás. Ez a különbség önmagában megmutatja, mennyire előrehaladott. Én csak az emberes űrrepüléssel foglalkozom, de számtalan nem emberes űrrepülésnek lehetünk tanúi, melyek segítségével szeretnénk bemutatni, vagy kitalálni, hogyan keletkezett az emberi élet, tehát minél messzebbre megyünk, annál pontosabb információkat tudunk meg a Földről, illetve kialakulásáról. Mindig folyamatosan változik a világ körülöttünk. Ma már egy telefonba is belesűríthetnek mindent, ha földi dolgokat veszünk figyelembe. Már az internetről is minden információhoz hozzá lehet jutni, akár a földön, vagy világűrben történjen. Úgy gondolom, hogy az űrtechnika és az űrkutatás nagyon sok mindent adott az emberiség számára mindenféle szempontból. Manapság olyan dolgokat építenek be egy sérült emberbe is, amelyek valamely úton-módon a világűrből kerültek be a gyakorlati életbe. Ma már a repülőgépek is egyre közelebb szállhatnak egymáshoz. Az űr tevékenységből nagyon sok, és egyre több hasznos dolog származik környezet, természetvédelem, meteorológia, térképészet szempontjából, hiszen egyre pontosabb információkat kaphatnak szakemberek a mesterséges holdakból, melyeket máshonnan nem, így általuk emberi életek is menthetők.
- 1980-ban is több kitüntetést kapott. Akkoriban mennyivel volt más hírességnek lenni, mint manapság?
- Akkoriban úgy fogalmaztak, hogy nemzeti érték vagyok. Több kitüntetést, elismerést kaptam külföldön, mint a saját hazámban. Nem tudom, miért van így.
- Ha jól tudom, sokat utazik. Hova szólítják leginkább kötelezettségei? Hol érzi igazán otthon magát?
- Nagyon szeretek külföldre utazni, mert hihetetlen tisztelet övez bennünket, űrhajósokat, bárhová is megyünk. Itthon is megkapom a tiszteletet, mosolyognak rám az emberek, kezet fognak, bemutatnak gyermekeiknek, unokáiknak, és elmesélik, hogy Berci bácsi az űrből mesélte az esti mesét. Éttermekben is nagyon kedvesek, megkérnek közös fotók készítésére, vendégkönyvbe írásra, és vendégül is látnak, mert büszkeség az étteremnek, és visszavárnak. Sok érdekes dolog történik velem. Legszívesebben még egyszer a világűrbe mennék, ha lehetne, legalább 3-4 hónapra, mert az egy ideális időtartam lenne, mint egy pár napos.
Dancsó Bettina
Új hozzászólás