Évezredek nyomában: Jeruzsálem

Jeruzsálemi panoráma  Fotó: Barna Marci

Európai ember számára minden, más kontinensen található ország különös egzotikumnak számít. Izrael esetében ráadásul egy igazán sajátos és sokszínű kulturális háttérrel rendelkező országról van szó. Volt szerencsém megismerni ezt a számunkra talán szokatlannak nevezhető atmoszférát és személyesen megtapasztalni a főváros, Jeruzsálem szellemiségét.

Ami azt illeti, a varázslatos kirándulás még a karantén előtt történt, e különleges környezetet pedig nyugodt szívvel tudom ajánlani. Mindenképpen érdemes felvenni a bakancslistára, így egy terv, cél máris adott arra az esetre, hogyha visszaáll életünk a régi kerékvágásba.

Ahogy a Tel Avivból Jeruzsálembe tartó busz közeledik a városhoz, első pillantásra egyre sivárabbnak tűnik a vidék, egyhangú színek, azonos stílusra épülő házak, romok. Előítéleteink közepette nem is gondolnánk, hogy a sivatagi kőből készített utcák között mekkora élet és micsoda múlt rejtőzik. Az Óváros falai és kapui már messziről látszódnak, a terület közepén pedig magára vonzza a figyelmet a Templom-hegy aranykupolás építménye, a muszlim szentély, a Sziklamecset. Jogos a gondolat, hogy a zsidóság ultra-ortodox központjának origójában mégis mi a csodát keres egy muzulmán szent hely? Érdekeset mondok: több is van, sőt, amikor a müezzinek imára hívják a helyi híveket a minaretből, az egész városban az ő éneküktől visszhangosak a falak. Számomra ez nyilván új jelenség volt, emellett igencsak ijesztő is. Ahogy az is furcsa, hogy a négy irány közül (zsidó, keresztény, örmény, muszlim) az ő városnegyedük a legnagyobb területű az Óvárosnál.

No, de tovább is lépve az Allah-hívőkön, a Sziklamecset parkja falának túloldalán egészen másféle világ „uralkodik”. Sabbathkor nyüzsgő városrésszé válik és megtelik fiatalokkal, idősekkel, nőkkel és férfiakkal a zsidóság legismertebb zarándok- és imahelye, a Siratófal. A Nyugati falként is ismert, egykori templom támfal tere a zsidó vallás talán legszakrálisabb pontja, ahol imádkoznak, énekelnek, vagy egymásba karolva táncolnak. Az Óváros egészét – az állig felfegyverzett fiatal katonákon kívül persze – nyolc, viszontagságos időket átélt kapu őrzi. A Jaffa, a Sion, a Szemét-, az Arany-, az Oroszlános, a Heródes, a Damaszkuszi és az Új kapu más-más időkben épültek és különböző szerepet töltöttek be a helyiek életében. A kereszténység szempontjából talán legfontosabb a Heródes-kapu. Ez vezet ugyanis a Via Dolorosára, Krisztus keresztútjának vonalára. Ma itt bazárosok, árusok hadával találkozhatunk, akik portékáikat előszeretettel kínálják bármely irányzat, kultúra, nemzet képviselőjének. Visszakanyarodva a keresztények negyedéhez, megérkezünk a Szent Sír-Templomhoz. A felekezet szerint ez a Megváltó szenvedésének és kereszthalálának pontos helyszíne, itt található a Golgota, amelynek csúcsköve az, amely állítólag ma látható a templomban. Ellenben a protestánsok egy másik helyre lokalizálják Jézus sírját, hiszen az írások szerint a hegy és a pontos hely a városfalon kívül esett. Mindkét épületben rendkívüli érzésekbe botlik a látogató, még akkor is, ha az egyik egészen biztosan nem a feltételezett pont. Persze a 21. század kissé ironikus sajátosságai is megfigyelhetők a városon belül. Az egyik főutcán, a villamos útjának mentén sétálva megmosolyogtató a kb. három ember nagyságú, állítható, programozható Panasonic rádió vagy az ezzel pontosan szemben lévő Putin pub nevű kocsma.

Az Oroszlános-kapun elhagyva az Óvárost, rálátni az Olajfák hegyére. A Kidron-völgy túloldalára eső hegy lábánál található a Getszemáni-kert, majd a kanyargós út felvezet a páratlan jeruzsálemi panorámát nyújtó Olajfák hegyére. Messze tekintve talán még a néhány villamosmegállónyira elhelyezkedő Jad Vasem is látható, ahol magyar zászlót is fúj a szél.

A dombtetőn, fák árnyékában „megbúvó”, különleges formájú épületegyüttes belsejében nagyszabású megemlékező-kiállítás juttatja eszünkbe a holokausztot. Fényképek százai, korabeli, eredeti dokumentumok, begyűjtött használati tárgyak éreztetik az események jellegét, hogy miről is szólt a zsidók deportálása. A hely szellemiségét különösen megalapozza, hogy a történtek híres-hírhedt lokációinak megfelelő a berendezés, így némelyik terembe érve akár „Arbeit macht frei” felirat vagy 30-40-es évekbeli, horogkeresztekkel hímzett zászlók alatt sétálhatunk el, miközben beépített villamossíneken haladunk. A történelmi visszatekintés Jeruzsálemtől hosszú kilóméterekre is időutazással kecsegtet. Heródes építményeinek maradványai láthatók ma a Masszada-erődben. A sivatagi fennsíkon elhelyezkedő sziklaóriás számos ókori háború helyszínéül szolgált és a gigantikus kőerőd a Holt-tengert is közelebb hozza. No, nem szó szerint, hiszen a vizuális élvezet adott, de a föld egyik legsósabb egybefüggő vízfelületének érintéséig még várni kell pár percet. Ein Bokek, a tengeri turistaparadicsom világa azonban minden fárasztó utazásért kárpótol. Igazi fényűző kisváros, közvetlenül a Hot-tenger partján, a sivatag kellős közepén.   

Valamiféle általánost összegzésként szólva Izraelben – bárhonnan érkezik az ember – csak új tapasztalatokkal lehet találkozni. Hogyan járhat együtt az évezredes múlt és a sivatag a mai modern, rohanó, fejlett-fejlődő korstílussal? Milyen az, amikor minden nyugodt, az utcán mégis csapatokban sétálgatnak a betárazott géppisztolyt szorongató tizenéves katonák? Jeruzsálem igazán megmondhatója ezeknek a nem hétköznapi problémáknak. Érdemes átélni.

Barna Marci

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.