Elfeledett vidék: a Taktaköz

A taktabáji Patay-kastély

A Taktaköz Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a debreceniek által alig ismert mikrotérsége, a Tisza és a Takta csatorna között.

A Takta furcsa természetes és mesterséges képződmény. A névadó patak Csobaj közelében ered. Belatart, a Tokaj és Tiszaladány között, a Tiszából kiágazó Ively-ér-csatorna és a Szerencsnél beleömlő Szerencs-patak. A térség települései: Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Prügy.

Akit a sorsa vagy érdeklődése e vidékre veti, úgy érzi, megállt az idő. Mintha nem is a 21. században vegetálna az öt település. Igen elszegényedett, állam által elfeledett terület. Magas a munkanélküliség, legnagyobb munkáltatók az önkormányzatok. A falvakat egyetlen út fűzi fel, köti össze a külvilággal. A környéket nagyívben kerülik a beruházók, menekül a tőke. A helyiek szerint az Isten is elfordítja fejét, ha a Taktaköz fölé viszi dolga. Az itt lakók kitörési lehetősége a mezőgazdaság. A Tisza hordalékával terített föld jó termőtalaj.

Tokajból indulva, a Taktaközön keresztül autóztam Szerencsre. A Bor városától alig két kilométerre lencsevégre kaptam az Ively-ér kiágazását a Tiszából. Fotózási igyekezetemben megzavartam egy békésen legelésző őzbakot. Tért ölelő szökellésekkel menekült. A felvert porban csak fehér feneke világított.

Tiszaladány előtt újabb alkalom nyílt a kocsi elhagyására. A Holt-Tisza vadregényes környezete fényképek elkészítésére csábított.

Tiszaladány több ismert személyiség születési és lakhelye. Innen származik Csikai Gyula fizikus, a MTA tagja; Bényei Miklós, a megyei könyvtár volt vezetőmunkatársa; Bényei József, a Hajdú-bihari Napló egykori főszerkesztője; Győri Elek naiv festő, akinek több képe is megtekinthető a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában.

Móricz Zsigmond többször járt Ladányban. Vitéz Balogh Imre házában szállt meg. Győri Elekkel mély barátságot ápolt.

Megfordult a faluban Darvas József is. Falukutatási céllal időzött hosszasabban. Lakhelyét emléktáblával jelölték.

A községben érdemes felkeresni a református templomot. Rozsdamentes lemezekkel borított tornya kilométerekről csillog a napfényben.

A Holt-Tisza a falu közepéig húzódik be. Kitűnő táborozó- és horgászhely.

Tiszatardost kétszáznál alig többen lakják. A tiszai kompért érdemes Tardosra tartani. Aki át kíván kelni a túloldalra, az a folyó árterén átvezető madzagvékony úton Tiszalökre juthat.

Tardos után újra fékeztem. A horizontot uraló Tokaj-hegyet mindenképpen lencsevégre kellett kapnom. Miközben masinámon az exponálási távolságot állítottam, tőlem tizenöt méterre egy mezei nyúl mérsékelt tempóban poroszkált, határozott iránnyal a közeli lucernás felé. A táblaszélhez érve, habozás nélkül harapta le az első zöld fűszálakat.

Csobajon, a polgármesteri hivatallal szemben parkot, játszóteret alakítottak ki. A pihenőövezet érdekessége a fatoronyra szerelt, működő óra.

Csobajról út vezet a tiszalöki duzzasztóhoz.

Fél kilométerrel arrébb, a Gyöngyvirág kocsmában magasra hágott a jókedv. Sörösüvegekkel kezükben, tucatnyi száraz torkú férfi, röhögve álldogált az ivó előtt.

Taktabájon a szépen felújított Patay-kastélyt ajánlom megtekintésre. Jelenleg iskolaként hasznosítják, de látogatható.

A Báj és Prügy közötti rongy út miatti mérsékelt tempó okozta bosszúságot a sárgálló repcetáblák, a legelésző őzek és a kakaskodó fácánok látványa enyhítette.

Prügy a bejárt települések legnépesebbikje. Mindenképpen felkeresendő Móricz Zsigmond háza. Zsiga bácsi apja építési vállalkozóként kereste boldogulását. Próbálkozásai befuccsoltak. Mérhetetlen nyomorúságban éltek. Gyakran a tyúkokkal egyidőben tértek nyugovóra, megtakarítva a vacsorát, hogy ne hallják gyomruk korgását.

1975-ig Szerencsről kisvasút vezetett a községbe. Megszüntetése után a vasúti töltésre húztak aszfaltot, amely azóta sem kapott újabb réteget.

A Csillag születik 2012-es szériájában tűnt fel a Prügyi duó. A környékbeliek körében mostanság is töretlen a népszerűségük, akik egy fővel gyarapodva továbbra is gyakran lépnek fel. Az lámpaoszlopokon most is ott virított plakátjuk.

A Prügy és Szerencs között ívelő hídról egy pillantást vetettem a csörgedező Taktára, miközben – akaratomon kívül - megugrattam a közelben békára vadászó gólyát.

A kocsiba visszaülés közben tekert el mellettem egy biciklis. A kormányán szatyor lógott, melyből tacskószerű kutya kandikált ki.

A szerencsi vasúti átjáróhoz közeledve még egy „állatos” élménnyel gazdagodtam: pocok futott át előttem. Fékeztem. Megúszta.

A csokoládé városában lefényképezve a Hegyalja kapuját, fejeztem be taktaközi barangolásom.

Somogyi Ferenc

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.