Immár tizenötödik alkalommal tölti meg tízezrekkel a Nagyerdőt hazánk egyik legnagyobb, igazán debreceni könnyűzenei eseménye, a Campus Fesztivál. A Campus évről-évre nem csupán a zene és a közösség ünnepe, hanem a Debreceni Egyetemé is.
Amikor 2007-ben Campus Fesztivál néven jelentkezett Debrecen és a régió legnagyobb szabású popkulturális eseménye, a rendezvénye fókusza a Vekeriről átkerült a Nagyerdőre, városunk nemzetközileg is ismert és elismert területére. Azonban ez a változás – mint ahogy talán semmi sem – nem érintett mindenkit felhőtlenül pozitívan, a fogadtatás megoszló volt. Noha a fesztivál népszerűsége folyamatosan növekszik. Már a koronavírus előtti tendencia is igazolta, hogy a rendre világsztárokkal és a hazai könnyűzenei élet krémjével, szinte teljes felhozatalával megállíthatatlan a fejlődés, a Campus pedig a szó legnemesebb értelmében elkezdte kinőni magát. Közönség és terület, kínálat szempontjából egyaránt. Ez a jelenség pedig óhatatlanul elkezdte magával vonzani a rosszalló véleményeket. Ezek szerint a környék rendje teljesen felfordul a „tomboló fiatalok”, „féktelen bulizók” miatt. Hadd vitatkozzam egy kicsit!
A Campus nevében is foglalja, hogy egyetemhez szorosan kötődő eseményről van szó, amely a zenén túl a tudás gyarapításának lehetőségeit is kínálja, már a ponthúzással is, amely közvetlenül az egyetemi felvételiről szól – csak, hogy az alapokat is említsük. Nem beszélve arról, hogy mind a fesztivál infrastruktúrája, mind kínálata, mind pedig közösségteremtő ereje anyagi és élménybeli, kulturális hasznot is hoz a városnak, az egyetemnek, a tisztelt publikumnak. A Nagyerdőn való elhelyezkedés nyilván felveti a kérdést, hogy a számos színpad az előrehaladással egyre kevésbé fér el egymás mellett, ám a terjeszkedés lehetősége adott és szinte végtelen. Még egy erős érv, amely a jelenlegi helyszín szükségszerűségét igazolja, hogy egy ilyesfajta debreceni esemény a megközelíthetőség, a valódi debreceniesség szempontjából elengedhetetlen, hogy a belvárosban vagy a centrumhoz közeli lokációban kapjon helyet. Így a tömegközlekedéssel, akár még önerőből is könnyedén el lehet jutni bulizni. A szervezők pedig annál is nagyobb tekintettel vannak a környékbeliekre, hogy az év e mindössze négy napjában a közelben lakóknak kedvezményes szomszédjegyet kínálnak.
Ami a felhozatalt illeti, a fesztivál harmadik olyan tényezője, amellyel kapcsolatban korántsem érheti szó a ház elejét, hiszen kortalan felhozatallal találkozunk. Valamennyi generáció valamennyi műfajának kedvelője megtalálhatja a magának tetszőt. A legnagyobb hazai slágergyárosok (mint pl. Azahriah, Krúbi, Lábas Viki) neve mellett rendre érkeznek olyan nemzetközi fellépők, akik a toplistákon is éllovasként vannak jelen (Robin Schulz), illetve legendák, ikonok is közönség elé állnak (Bródy János, Karácsony János). Ezen túlmenően pedig az underground, az alternatív szegmensek képviselői is mikrofont, hangszert ragadnak, a zenei eseményeken túl pedig mindenkinek lehetősége van megismerkedni Európa egyik legnagyobb múltú intézményének, a Debreceni Egyetem kulisszatitkaival, illetve számos kulturális előadást, beszélgetést meghallgatni. A fogyasztás pedig csupán a szabad akaraton múlik, ki, mit, mennyit.
Mindezek fényében azt hiszem, ez a négy nap a város – igen, mindössze négyről van szó a 365-ből – kulturális életének olyan pontja, amely a nyár szükségszerű, elengedhetetlen része, hogy a fesztiválozók nyugodtan kikapcsolódhassanak, meghallgathassák kedvenceik fellépését. Mindezt pedig a cívisváros egyik ékkövének területén, a Nagyerdő szívében tehetik. Ez pedig így van jól.
Barna Marci
Új hozzászólás