Az utolsó dobásunk!?

Háfra Noémi gólt érő mozdulata  Fotó: Kollektiff

…kiegyenlíthetünk, most a lövés, mellé. Sajnos, nagyjából körül is írtuk a női kézilabda-válogatott Németország elleni, fájdalmas vereségét. A németek győzelme egy percig sem forgott veszélyben. Némileg csupán Szikora Melinda ijesztett rájuk, de a lehetőségek kapujában illetődötten torpantak meg a magyar lányok.

Úgy gondoltuk, a Horvátországtól elszenvedett vereségnél ezen az eb-n nem érhet nagyobb és kellemetlenebb meglepetés. Hogyan is érhetne? A szerbeket álomjátékkal múlták felül Tóvizi Petráék, a világbajnok hollandok ellen pedig nem is olyan nagy szégyen kikapni. Akkor, hát menjünk neki a németeknek, lesz, ami lesz. Elvégre, ez nem háború, hátha most a győztes oldalon állunk majd, miután a németekkel találkoznak a magyarság képviselői.

A hazai, dán sípmesterek első jelzésekor még nem is sejtette a két szövetségi kapitány, Danyi Gábor és Elek Gábor, hogy tanítványaik milyen nehéz harminc percek előtt állnak. Hiba Lukács Viktóriáék akciójában, a labda a németeké, gyors akció, bejátszás, gól. Telnek a percek, ugyanez megismétlődik. Utoljára a mérkőzésen 3-2-es állásnál vezettek Magyarország kiválasztott hölgyei. A korai előny gyors elvesztése pedig nem vall túlzottan magabiztos taktikára. Amikor Bíró Blanka és Emily Bölk egymással szembe kerültek, valami varázslat folytán a kapufán csattant a lövés, s mire Kovacsics Anikó a túloldalon épp a szélre szerette volna Márton Grétának leadni a labdát, egy pillanatra megállt az idő. A brillírozó Eckerlével a kapuban, a rájuk jellemző precizitással megalkotott labdamenetek révén gyorsan kialakították a maguk kényelmes előnyét. Az eredményjelző 6-11-es állást mutatott, amikor a Ferencváros hálóőre helyére Szikora Melinda jelentkezett. Valamennyi szurkoló sóhatjva tehette fel a kérdést magának és címezve a Gáboroknak: miért csak most? A siófokiak rutinos kapusa nem sokat várt, hátul vette hátára csapatát, az ellenfél kísérleteinek pedig nemet mondott. A túloldali kapu előterében megvillant Klujber Katrin, a már megszokott lazasággal átlőtte a falat Szöllősi-Zácsik Szandra. A magyar mezőny pedig megrázta magát és egészen egyetlen egységnyit hagyott a különbségből. Ilyenkor nem szabad megtorpanni, annál inkább kézbe kell venni az irányítást. Leginkább higgadtnak maradni. A nyugalom hiányzott, az egyenlítési hajsza hevében pedig Lukács Viktóriáék elkapkodták a kulcsfontosságú pillanatok adta lehetőségeket. Eckerle csak nézte, ahogy elszáll a labda a léc fölött, egészen az alapvonalon túlra. A 11-13-mas félidő a nyugtalanságé volt.

Hátha a következő jobb lesz! Reménykedtünk, bíztunk a lányokban, ők kevésbé magukban. A két kapitány fejét vakargatva, egyre vehemensebben forgatta szájában a rágógumit. A továbbra is megközelíthetetlen Eckerle-porta fejtörést okozott a pályán tevékenykedőknek is, bejátszásra esély sem nyílt. A balszél ifjú harcosa, Márton Gréta igyekezett a vonal felé, hiába. A háló nem mozdult, a németeknél legalábbis nem. Annál gyakrabban Szikora mögött, bár ihletett pillanatiból akadt a második felvonásra is, hiszen labdaéhes tekintetétől még a lerohanás végén is megremegett a támadó keze. Egyenlítésre újfent adódott alkalom, de az egyensúly nem állt helyre, maradt a kapkodás, az elhibázott ziccerek sora. A találkozó hajrájában Háfra Noémi elhibázott passza után a lendületbe jött Grijseels a legnagyobb különbséget kiharcolva nyolcra növelte előnyüket, végül az utolsó német gólt is ő szerezte, ismét bátor játékkal. A magyar válogatott részéről utoljára Lukács Viktória révén változott az eredmény. Középdöntős pontot azonban ez sem ért. A kispadról fájdalmas arcok követték a vigaszgólt. Lehet, hogy ez volt az utolsó dobásunk!?

Barna Marci

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.