A Nagyállomás 8-9. vágányainak peronján sokan várakoztak a Pest felől érkező Holló IC-re, mely - szokás szerint - késett. A vonatozni vágyók, a megmásíthatatlanba beletörődve, beszélgetéssel ütötték agyon a szerelvény érkeztéig hátralévő időt, amikor egy, a vasággyal együtt is 49,6 kilós, nyápic, karikalábú, kese hajú fiú, kettesével szedve a lépcsőket, merült fel az aluljáróból. Felérve szusszantott kettőt, és elrikkantotta magát:
- Most megverek mindenkit!
A közelben ácsorgók meglepett értetlenséggel fordultak a kijelentő felé. Egy tinilány elröhögte magát. Idős házaspár orra alá dünnyögve szidta a mai fiatalságot.
- Bezzeg a mi időnkben! – sóhajtott az öregember, és összekanalazva minden bátorságát, megvető pillantást lövellt a „combosodó” ifjú felé.
Háromtagú, izomagyú, szekrényajtó méretű társaság „vette a lapot”. A fiúhoz léptek:
- Te, öcskös! – szólította meg a trió legtermetesebb tagja (mázsa húsz). – Nem értettük tisztán. Mit akarsz csinálni?
A fiú hirtelen oroszlánból riadt őzikévé változott. Lilára váltott, remegő ajkakkal pislogott, hol az egyik, hol a másik tagbaszakadtra. Cérnavékony, elhaló, ijedt hangon nyikordult meg:
- Bocs’, fiúk! Ne haragudjatok!... Eltévesztettem a peront. – azzal Sebastian Vettelt meghazudtoló riadóstarttal indult vissza, ahonnan jött. Hármasával, négyesével lépte a lépcsőket. Az alsó harmadban elvesztette egyensúlyát. Mint egy gyorsúszó, tempózott karjaival a levegőben, hogy aztán hason landoljon az aluljáró kövezetén…, de ezt már a fentieket a legkevésbé érdekelte.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás