Versek

Brassóban született 1887-ben, iskoláit Parajdon, Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott végezte, majd Nagyenyeden lett tanár. Jékely Zoltán költő apja, 1967-ben halt meg Budapesten. Sokak szerint mindmáig a legnagyobb erdélyi magyar költő, nemcsak életműve egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László olyan költőnek tartotta őt 1927-ben, aki vigyáz a lírára annak bomlása idején. Amikor átköltözött Magyarországra, Reményik Sándor (1890-1941), a költőtárs valósággal elsiratta Elmégy című versében. 

Várjuk a tavaszt, pedig tél se volt. Ezért ajánljuk most – vidám daktilusaival - Áprily Lajos talán leghíresebb versét, a Márciust. Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Mint műfordító is nagyon jelentős volt, világirodalmi halhatatlanokat ültetett át magyarra, s lefordította – kitűnően! - az Anyegint.

(erdei)

Egy költői művet nem tesz naggyá csupán a nyelv ügyes használata, a ficánkoló képi fantázia, még a mély gondolatok sem. Ha nincs benne az alkotói „megszenvedettség”, lehet bármilyen bravúros nyelvi „alkotmány”, üresen kong. József Attilánál sohasem hiányzott a megszenvedettség, egyáltalán: a szenvedés.

A gyermeki játékosság  a nyugatosoknál gyakran ötvöződött a szomorúsággal, lásd Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait. E körbe vonható Babits Mihálynak az Egy szomorú dal című verse is.

A költőnek ez volt a teljes neve: Babits Mihály László Ákos. Szekszárdon született 1883. november 26-án, s Budapesten (Krisztinavárosban) halt meg 1941. augusztus 4-én. Író, irodalomtörténész, műfordító is volt, a Nyugat főszerkesztője, az első Nyugat-nemzedék meghatározó tagja.

A lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta, hogy gégerákban szenvedett. Szabó Dezső szemére vetette, hogy nem lehet igazi, hiteles az a szomorúság, amit egy ennyire zenei versben fejeznek ki.

Van egyfajta reneszánsza Babits-nak, legvérmesebb rajongói nagyobb költőnek tartják Adynál. 

Óriási veszteség volt Juhász Gyula számára is, amikor fiatalon, 42 évesen meghalt Ady Endre, a barát, az irodalmi vezér. Talán a gondviselés műve volt, hogy nem kellett megérnie Trianont. Adyra gondolok címmel 125 olyan verset tettek közé kötetben, amely - íme - Juhász Gyula verséről vette címét. 

Amikor a zsidóüldözés miatt Szerb Antal irodalomtörténésznek azt tanácsolták, hogy meneküljön el Amerikába, azt mondta: ugyan már, kinek beszélnék Amerikában Vörösmarty Mihály költészetéről? 

A merengőhöz: ismerős a képlet - egy koros férfi gyermeklányba szerelmes, s jön a kétségbeesett, nem sok eredménnyel kecsegtető győzködés. Míg lesz olyan magyar ember, aki kicsit is érdeklődik a 19. század magyar lírája iránt, addig ez a gyönyörű, filozofikus versszöveg élni fog.