Látvány

Jelentéktelennek tűnő, alig egy-két ezer fős magyarok lakta erdélyi települések, kopár, szinte kietlen vidéken, ahol első látásra a hegyvonulatok, völgyek, tavak és köréjük fonódott nádasok jelentik a legnagyobb értéket. Ilyen község Magyarszovát vagy Szék. Ebben a csendben és mindent átható nyugalomban olyan meghatározó élményeket kaptak a tanulók, amelyek egy-egy művészi pálya kezdetét jelentették, mint például Guessous Majda Mária Junior Príma díjas népdalénekesnek, aki jelenleg is művelője a néphagyományoknak.

Edelényi Viviennek mindig egyértelmű volt, hogy színésznő lesz, de nem a klasszikus úton érkezett erre a pályára. Zenés és prózai, tragikus és komikus előadásokban egyaránt találkozhatunk vele a debreceni Csokonai Színház színpadán és a tantermi előadásokban. Szeret segíteni másoknak, küldetésének tekinti és példaértékűen teszi mindezt – a legnagyobb természetességgel, szeretettel és alázattal. A színház mellett önkéntességről, környezettudatosságról, szakmai és személyes céljairól beszélgettünk a művésznővel. Fiatalságából és közvetlenségéből adódik a tegező forma.

Bár Olaszliszka az alföldi ember kedvelt hegyvidékén fekszik, neve mégsem kelt jó érzést azokban, akik hallják. Sajnos, mostani írásunk sem erősíti a vonzerejét.

Debrecen egy új kulturális működési mechanizmus, egy új kulturális koncepció alapján szeretné a jövőben – még az eddiginél is magasabb színvonalon – szervezni, működtetni a város kulturális életét.

Az átlagmagyarnak Erdélyről elsőként Trianon jut eszébe, majd csak utána a természeti szépségek, bakancslistás felkeresni valók.