„Az érzelem és az értelem kézben járnak, de az alkotáshoz inkább érzelemre van szükség.” Ezzel a gondolattal távoztam az Alternatív Közösségek Egyesületének szervezésében, a Malterben megnyílt, „Elrejtett képek” című kiállításról, ahol Fülöp Gábor alkotóval beszélgettem. Közvetlenségéből adódik a tegező forma.
- Első alkalommal láthatja a közönség a festményeidet. Hogyan jött létre ez a kiállítás?
- A kiállítás létrejöttének története az, hogy év elején beszélgettem egy barátommal, Kovács-Wieg Abyssal, aki elültette a gondolatot a fejemben egy bemutató megvalósítására. Az élet úgy hozta, hogy megismerhettem Mohácsi Márton kiállításszervezőt, akinek a tárlat létrejöttét köszönhetem.
- Hogyan kezdődött a kapcsolatod a művészettel? Gyermekkorodban volt bármilyen olyan élmény, ami meghatározó volt abban, hogy a festészet felé orientálódtál?
- Gyermekkoromban kiemelkedő, művészettel kapcsolatos élményem nem volt, de genetika lehet mögötte, mert édesapám zenélt, a testvérem fotózással foglalkozik.
- Mikor döntöttél úgy, hogy a festészettel fogsz foglalkozni? Ez hivatás, vagy hobbi?
- Mint mindenki más, a hétköznapokban én is dolgozom. A könyveléshez kapcsolódik a munkám, számokkal foglalkozom, ez tölti ki a hétköznapjaim. Akartam valami olyan hobbit találni, ami az agyamnak egy teljesen másik részét mozgatja, hogy ezáltal egy egyensúlyi állapot alakuljon ki. Néhány évvel ezelőtt jött a festés gondolata. Gazdasági agrármérnök vagyok, nem művész ember. Ez nekem kikapcsolódás, ami ellazít, amivel kifejezem magam. A barátok, ismerősök szerint jó, amit csinálok, ezért gondoltam azt, hogy megmutatom szélesebb körben.
- Milyen jellegű alkotásokat készítesz? Milyen stílusban dolgozol?
- Absztrakt képeket festek. Megmondom őszintén, hogy olyan nagy kézügyességem nincs, hogy figurákat rajzoljak, viszont a színekkel nagyon szívesen dolgozom. Az absztraktot azért is szeretem, mert nem irányítja a néző gondolatát, hogy mit kell belelásson a képekbe. Mindenki bele tud képzelni azt, amit: élményt, benyomást, gondolatot.
- Mik a kedvenc témáid?
- Nincsenek témáim. Néha van egy-egy ötletem, néha van bennem egy impulzus, egy érzés, és ezt akarom kifejezni a képekkel, színekkel.
- Melyik az a festmény, amelyet első komoly művednek tekintesz, vagy ami a számodra kedvenc kép?
- Az első jól sikerült munkám, kedvenc képem egy triptichon, amit elajándékoztam. Ez nem látható ezen a kiállításon.
- A képeidnek nem adsz címet. Mi ennek az oka?
- Az, hogy nem szeretném a nézőt befolyásolni vele, hogy mit lásson, másrészt a képeim érzelmek, impulzusok alapján készülnek, ami maradjon az én titkom, egy címadással már ez nem lenne lehetséges. Elsősorban magamnak festek.
- Mi az, ami inspirál?
- Szeretek kikapcsolódni, miközben készülnek a képek. Számomra ez kellemes időtöltés és jó kifejezési eszköz.
- Az alkotási folyamatban elválasztható az érzelem és az intellektus?
- Az érzelem és az értelem kézben járnak. Tudatosság és tervezés szükséges, de ehhez a típusú alkotáshoz inkább érzelemre van szükség, nem a műveltség, a gondolati sík a meghatározó. Azonban például az egyik képem kilóg a sorból ebből a szempontból, nagyon sok munkaórám van benne, játszani akartam a formákkal, abban nincs érzelem. Van, aki ideghálózatnak látja, de van, aki azt mondja, olyan mintha szarvasok lennének.
- Véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy az ember egy remekművet alkosson?
- Az viszonylagos, hogy kinek mi a remekmű, ez szubjektív. Ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy alkotást, ami jól sikerül, kell tehetség, képzelőerő, néha szerencse. A remekműveket óvatosan közelítem meg. Közép-Amerikában manapság is készülnek kézi szövésű szőnyegek. Az asszonyok el tudnák készíteni úgy a munkát, hogy nincsen benne hiba, viszont egy szálat mindig elrontanak, és azt megkötözik egy csomóval, mert azt mondják, hogy nincsen tökéletes.
- Milyen jövőbeli terveid vannak?
- Nekem a festéssel nem az a célom, hogy kiállítsak, hanem számomra ez kikapcsolódás, hobbi. Lehet, hogy lesz újabb kiállításom, de nem tervezek előre. Egyelőre csak örülök ennek a lehetőségnek.
Uszó Ildikó
Új hozzászólás