Noha a magyar női kézilabda válogatott szereplése a vártnál jóval gyengébb eredménnyel befejeződött, ne feledkezzünk meg arról, hogy az olimpiai selejtezőt hősies fordítással harcolták ki a lányok Svédországban. Ráadásul városunk csapatát, a DVSC Schaefflert három bájos hölgy is képviselte a világeseményen. Mindhárman részesei voltak a szereplésnek, így a Párizs előszobájáig vezető útnak.
Mondhatnánk, három bájos grácia utazott Skandináviába, hogy magyar címeres mezben szálljon szembe a világgal. Bár a cél a negyeddöntő és a biztos olimpiai kvóta volt, két erősen elrontott mérkőzést követően ezek az álmok szertefoszlottak, mégis keserédes búcsút intettek északnak a lányok, hiszen hatgólos hátrányból fordítva sikerült legyőzni a horvátokat, amely diadallal lehetőséget kaptunk, hogy az áprilisi olimpiai selejtezőtornáról szerezzünk kvalifikációt a legrangosabb megmérettetésre. Mindezt a legkönnyebb, első csoportból, amelyben ellenfeleink között már biztosan ott lesz Japán, valamint Kamerun és majd csatlakozik még egy alakulat, amely európai lesz, a vb legjobb, kvótát nem szerzett csapata.
No, de vissza a cívisváros titánjaira. Hárman is utaztak a Golovin Vlagyimir által kijelölt kerettel. Jobb szélen a Loki heteskirálynője, Töpfner Alexandra szorgoskodott, az irányító poszt feladatait Vámos Petra látta el remek teljesítménnyel, míg a két beálló közül az egyik Füzi-Tóvizi Petra volt – poszttársa pedig az egyébként Debrecenhez szorosan kötődő, jelenleg váci kölcsönszerződését töltő Bordás Réka.
Töpfner Szasza három meccsen jutott szerephez, rögtön az első kettőn, valamint a svédek ellen fájón elveszített középdöntős összecsapáson. Mérlege összesen 9 gól lett, amelyből 5 a Kamerun elleni második meccshez köthető, és szerepe ezúttal annál fontosabb volt, hiszen egyrészt Kamerun ellen kezdőként lépett pályára, másrészt pedig a csapat szereplésének egészét áttekintve a szélsők szerepe vitathatatlanul döntő fontosságú volt a magyar támadásoknál. Akárcsak Vámos Petra részvétele. Az ifjú irányító az első és utolsó találkozón futott parkettre a padról, a másik négy meccsen Magyarország első számú irányítójaként szegeződött rá a figyelem. Nem alaptalanul, hiszen kreatív megoldásaival, agilis és gyors betöréseivel rendre megtréfálta az ellenfél védelmét, majd került ziccerbe. A válogatott egyik motorjaként vette ki részét a győzelmekből, de kimondhatjuk, korántsem rajta múltak a vereségek sem. A magyarok sikeres kísérleteiből „Vamosz” 18 alkalommal volt eredményes. A Vasutas beállója, Füzi-Tóvizi öt alkalommal volt a bevethető keret tagja. Sajnos ezen a vébén nem a beállósokról szólt a magyar támadójáték, ám védekezésben belül sok dolga akadt Petráéknak, különösképp a jól ismert, már sokat taglalt játékstílust képviselő első két ellenféllel szemben, no meg az agresszív délszláv mentalitással szemben. Mindennek ellenére négyszer ő is be tudott találni, miután társai bejátszással találták meg a hatosnál, ahonnan ziccerre fordulva nyert párbajt a hálóőrrel szemben.
A végén azért a debreceniek teljesítményével aligha lehetünk elégedetlenek, hiszen szívvel-lélekkel képviselték hazánkat, valamint a piros-fehér színeket.
A végén azért a pokolból egy kis mennyország is lett, hiszen a horvátok magabiztos előnye sem volt elég, hogy a mi oroszlánként küzdő lányaink ne tudják visszahozni az olimpia reményét, még ha a kitűzött célokat nem is sikerült elérni. Az összeredményt tekintve a világbajnokság tizedik helyén zárt Magyarország.
Barna Marci
Új hozzászólás