A világ számos pontján találhatunk helyet, ahol a tél űzése a vidámságról, táncról és legfőképpen a maskarákról szól (Riói karnevál, velencei karnevál). Ilyen a busójárás is, a mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása. Idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. Újabban a farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek maskarába, báránybundába öltöznek. A busó öltözet része a faragott maszk, gyapjúból kötött cifra harisnya, öv (ami marha kötélből áll), bocskor és egyéb kiegészítők (kereplő, kolomp és más zajkeltők). Napjaink, avagy a 21. század busói modernizálódtak (gumicsizma, fejkendő, arcvédő álarc)
A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tarozik. A vallásos eredetén túl történelmi jelentősége is van. Mohácson a hagyomány eredetét a törökök kiűzésének legendájával is magyarázzák. A mondának - mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról - aligha van történeti alapja.
A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság nagyarányú betelepítése csak tíz évvel később kezdődött. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak adatok.
Napjainkban már világhírűvé nőtte ki magát az esemény. Nem is csodálkozik rajta az ember, mivel 2008 óta az UNESCO világörökségi értékké nyilvánította. A busóság hagyománya generációkon át apáról fiúra száll.
Többnyire őrzik a hagyományokat, ami leginkább a viseletben nyilvánul meg, viszont a lábbelikben már változatosabb a kép (gumicsizma, bakancs), és a hideg ellen elmaradhatatlan „védőitalt” is ott szorongatták szőrméik alatt.
A busójárás tetőpontja a vasárnap. Idén soha nem látott számú busó gyűlt össze, még Lengyelországból is érkeztek. Ezeregyszáz maskarás vonult fel Mohács főutcáján. A legkisebb alig töltötte be a második évét. A báránybundás álarcosok egész nap „garázdálkodtak” a város utcáin. Lányokat simogattak, fiúk haját borzolták össze, kerepeltek, a rájuk aggatott kolompok pedig szüntelenül szóltak.
Busó egyesületek, klubok tagjai vonultak. Az egész emlékeztetett a Riói karnevál szamba iskoláinak felvonulására. Persze, a csinos brazil lányok és a marcona maszkos mohácsi alakok nem lehetnek összehasonlítási alap.
A rendezvény vásárral egészült ki. Bóvli nem volt. A kínálat nívós, színvonalas nép- vagy iparművészeti termékekből állt. Aki megéhezett, az sem maradt éhen, szomjan: hurka, kolbász, főtt csülök és forralt bor minden mennyiségben volt. Teljes busó öltözetet százezerét lehetett vásárolni.
Nagy élmény volt minden pillanata.
Somogyi Eszter
további képek: http://www.diszpolgar.hu/busojaras-1
Új hozzászólás