A május 5-én a Díszpolgárban megjelent „Portfolió” c. cikk mostani folytatásában újabb anyagfeltöltési buktatókról, egyben oktatókat szelektáló lehetőségekről írok. Előző írásomban kifejtettem, hogy a portfolió készíttetése a jelenlegi formájában semmi mást nem szolgál(t), mint a pedagógus társadalom megosztását, hogy a kormány minél kevesebb pedagógusnak folyósítson emelt bért jövő év január elsejétől.
Ha a pedagógusok nem virtuózai a számítógépnek, még lehetnek jó tanárok. A portfolió felület feltöltése alapos felhasználói szintű tudást igényelt. A portfolió megálmodói újabb „szórási” lehetőséget kreáltak, mert nem biztos, hogy a pedagógusok rendelkeznek a portfolió feltöltéséhez szükséges számítógépes ismeretekkel. Valószínű, hogy a korosabb oktatók elemi felhasználói szinten használják a komputereket. Nekik problémát okozhat egy dokumentum pdf-be történő konvertálása is, amit minden feltöltendő anyag esetében kötelező volt megtenni. ECDL-s tanfolyamoknak sem anyaga a konvertálás, tehát ha a pedagógusok vették is a fáradságot, és elvégezték a kurzust, akkor sem tudnak pdf-be dokumentumot átültetni.
Nem biztos, hogy rendelkeznek csúcsmodell gépekkel, laptopokkal, tabletekkel. (Azért annyira nem emelték meg a bérüket, hogy mellényzsebből kifizessenek egyet.) Mint az országgyűlési képviselők esetében, miért ne lehetne alapjuttatásként biztosítani egy-egy olcsóbb gépet számukra? Lassan a számítógép is tanszernek minősül. Annak idején a Sulinet program éppen ezt a célt tűzte ki. Félbe maradt.
A pedagógusok többsége nem rendelkezik a legfrissebb számítógépes operációs rendszerrel (Windows 8.1). Sokkal valószínűbb az XP, esetleg a Windows 7 alkalmazása. A nem megfelelő program tovább nehezítette a feltöltést.
A portfólió felületet készítő cég minden bizonnyal jó szakembereket és modern gépparkot tudhat magáénak. A megalkotott portfolió felület erre a tudásra és gépekre méretezett. A professzionális színvonal rengeteg technikai és alkalmazási problémát okozott a pedagógusoknak. Segítség a vártnál nehezebben érkezett, ráadásul a program több menüpontja is hibásnak bizonyult. A hibákat, problémákat csak e-mailen lehetett jelezni, pedig egy telefonos tanácsadás gyorsabb és hatékonyabb lett volna, ezért a pedagógus - akár - órákat volt kénytelen várakozni és csak a válasz megérkezése után folytathatta a feltöltést. Néha a válaszban sem volt köszönet, mert nem oldotta meg a problémát. A pedagógus informatikusi ismerőseinek nyaggatásától várt elmozdulást a holtpontról. Szerencse, ha akadt valaki, aki használható tanácsot adott. Beszéltem olyan pedagógussal, akire ráfért volna a segítség, de nem kapott megfelelő támogatást. A megoldhatatlan problémák miatt bepánikolt, és abbahagyta a portfolióírást.
Ha egyszerre sokan töltötték a felületet, a határidő közeledtével egyre gyakrabban lelassult a program. Egy-egy feltöltés a programmal való elfogadtatása idegborzolóan hosszan tartott. Túlterheltség miatt többször hibaüzenetet kapott elfogadás helyett a feltöltéssel bíbelődő, és akkor kezdhette elölről. Hallottam olyanról is, akinek az utolsó előtti napon elszállt az egész feltöltött anyaga. Aztán szerencséjére, egy számítás technikussal vissza tudta állítani az eredeti állapotot.
Semmilyen tájékoztatóban nem szerepelt, hogy a program csak limitált fájlnagyságig fogad be anyagokat. Például számtalan portfóliókészítő, ha egy óravázlathoz több mellékletet, fényképet csatolt, a program visszadobta a munkát. Csak jó néhány csatolmány elhagyásával sikeredhetett a feltöltés, de így az óravázlat torzóvá silányult. Ez is egy szórási lehetőség.
Vélhetően segítség nélkül kevés pedagógusnak sikerült megbirkóznia a feladattal. A portfolióírás családi vállalkozássá alakult, de szükségeltetett ismerősök bevonása is.
Az egy újabb cikket megérdemelne, hogy akadtak olyanok, akik másokkal íratták meg anyagukat, de szólhatnánk arról is, hogy kik és miért nem vállalták a portfóliózást. Állítólag vállalkozások álltak rá pedagógus portfolió írására. Tudomásom van olyan debreceni esetről is, amikor valaki kétezer forintért kínált eladásra óravázlatokat. És ez csak a jéghegy csúcsa. Egyelőre.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás