A pofátlanság félelmet szül

A félelem

Egyik tanítványom rosszkedvűen ült be a tanórára. Szembetűnő kedvetlensége szót kívánt. Pszichológiai szakkifejezéssel élve, ventilálással, azaz kibeszéltetéssel próbáltam a lelkét nyomasztó teher csökkentésére.

Felvezetésképpen, a még jelenlevő gyerekeket hétvégi élményeikkel kapcsolatban kérdezgettem. Szomorúan összegeztem: nem nagyon törték magukat a szülők, hogy csemetéik számára programokat szervezzenek. A három iskolamentes napot otthon töltötték. Számítógépeztek, tévét néztek és unatkoztak. Senkit nem vittek kirándulni, nem jutottak el március 15-ei rendezvényekre sem. Hosszú víkendjük ingerszegényre sikeredett.

Miután mindenki beszámolt a tulajdonképpeni nagy semmiről, a kislányhoz fordultam. Kérdezésre nem maradt idő, mert mintha csak a pillanatra várt volna, komoly sóhajjal bevezetve jelentette be:

- Mamáékhoz költözünk.

Kissé értetlenül néztem rá, mert még ősszel arról számolt be, hogy a nagymamája kórházba került, és ott meg is halt. Meg is említettem, ám haragosan félbeszakított:

- Lopkod a Móni.

- Ki a Móni?

- Hát a szomszéd. Átjár. Tudja, hogy nincs ott senki. Átmászik a kerítésen és bemegy a házba.

- Nincs zárva? – ütköztem meg a könnyed ki-bejárás hallatán.

- De! – bólogatott hevesen, bizonygatva: anyja mindent megtesz a biztonság érdekében.

- Akkor hogyan jut be?

- Levágja a lakatot.

- Nem szóltatok a rendőrségnek?

- De.

- És történt valami?

- Figyelmeztették.

- Csak ennyi? – képedtem el.

- Ennyi – bólintott, majd hirtelen mesélni kezdett. – Amikor mama még élt, de már nagyon beteg volt, nem bírt az ágyból felkelni. A Móni akkor is bement hozzá és elvitte a dohányát, meg az asztalon talált pénzt. A mama kihívta a rendőröket. Azt hiszem a Mónit meg is büntették. Pénzbüntetést kapott. Szerintem most bosszúból lopkod. Azért költözünk a házba, hogy ne lopjon. De én félek. Éjszaka be fog jönni és megöl minket.

Erre nem tudtam, mit mondani. A kislány életében először találkozik gonoszsággal, rosszat akaró emberrel, olyasvalakivel, aki bimbózó lelkébe a félelem magját ülteti el. A rossz élmény a tudatában rövidesen mélyre ássa magát. Személyisége bizalmatlanná, gyanakvóvá, emberkerülővé deformálódik, mely tulajdonságok megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik jövendőbeli társ- és párkapcsolatait.

Szomorú jövő.

Somogyi Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.