Menni vagy maradni? – ez a kérdés, amely minden esetben az egyik legnehezebb és legnyitottabb döntési helyzet marad mindenki számára, de egyszer mégis, valahogy lépni kell.
Ez a téma olyan, mint egy lerágott kutyacsont, amiről igazából soha nem fogy el a lerágni való. Nincs olyan időszak, amikor ne kerülne terítékre a téma, miszerint egyre több fiatal hagyja el az országot, egy jobb (munka, fizetés) megélhetés reményében. Nemcsak a fiatal (egyetemista) korosztály vág bele ebbe a „nagy vállalkozásba”, hanem a középkorúak közül is sokan hagyják el az országot, vállalnak munkát külföldön. Ennek oka lehet egy telített szakma, munkamorál, kevés fizetés (megélhetési gondok, drágaság) és még ezen kívül egyéb más tényezők. Ezért vannak emberek, akik a hét öt napját ingáznak két ország között. Igen, vannak! De a többség mégis az egyszerűbb utat választja, amit nevezhetünk megoldásnak is, költözés egy másik országba.
Környezetemben is akadnak olyanok, akik ezt a boldogulási utat választották. Ilyen egyik volt évfolyamtársam esete, aki a Debreceni Egyetemen tanult egy évet, mint természetvédelmi mérnök, de jobban érdekelte a színjátszás, és jelenleg egy román Színművészeti Egyetemen tanul és él. Itt megjegyezném, hogy az egyetemisták között gyakran szóba kerül ez a téma, vajon ki, minként képzeli el magát ugyanebben a helyzetben?
Sok egyetemista számára a különböző ösztöndíjak által (Erasmus, Campus Hungary, Leonardo…stb.) lehetőség nyílik arra, hogy korlátok nélkül nyithassanak Európára, és ezzel megismerjenek egy másik világot. Külföldi tapasztatokkal felvértezve, akár a későbbiekben külföldön a tanulmány mellett munkát is vállalhatnak szezonálisan, esetleg végleg. Akadnak olyanok, akik visszajönnek, de olyanok is, akik végleg letelepednek, családot alapítanak. Hozzátenném, hogy a külföldi tanulmány, nyelvtudás és munkatapasztalat több plusz pontot jelent itthon egy önéletrajzban.
Ez az egész egy pro és kontra játék, ahol érveket kell felhozni, és ezek alapján dönteni: hogy menni vagy maradni? Egyelőre sokáig tartó kérdésnek tűnik.
Somogyi Eszter
Új hozzászólás