Túl vagyunk a szilveszteren is, megkezdődött 2014. Szilveszter éjszakáján volt buli, koncert, petárda, rakéta, durrogtatás. Lőtt boldog-boldogtalan, gyakran saját, de főleg mások testi épségét is veszélyeztetve. Csak az volt a cél, hogy kitűnjön a tömegből, jól érezze magát. Ez utóbbival nincs is nagy baj, ha nem mások kárára történt volna.
Lakótelepeken félve közlekedtek, kiknek szükségükből merészkedtek a járdára. Nem tudhatták, mikor dobnak eléjük petárdát, mondjuk a tizedikről, merő szórakozásból, vagy repül a pirotechnika az alattuk lakó erkélyére, megijesztve azokat, esetleg felgyújtva az ott tárolt holmikat. Ha valaki keresné az elkövetőket, sunyin lapulnak, nem merik vállalni tettük következményeit.
Elvileg szilveszter este hattól, újév reggel hatig lehetett lövöldözni a vásárolt rakétákat. Ehelyett napokkal előtte pukkanásoktól volt hangos a város, az óév utolsó napja pedig szakadatlan tüzérségi tűzben telt el.
Egy rendelkezés annyit ér, amennyit betartanak, illetve betartatnak belőle. A pirotechnikai eszközök használatával kapcsolatos intézkedések – lássuk be – nem túlságosan hatékonyak. Amíg az apuka egy család kétéves gyereke kezébe petárdát ad, hogy „dobjad el Ferike!”, a pukkanás után „ügyes vagy Ferike”, vagy a Ruyter utcán megáll két rendőrautó, az egyenruhások egymástól érdeklődnek, merre láttak petárdázást, miközben néhány házzal arrébb dörögtek a rakétavetők délután három órakor, akkor érthető, miért nem beszélhetünk közbiztonságról.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás