Egy átlagos szombati napként indult 2021. április 3. Ébredés után a szokásos reggeli kávé és készülődés, mert kilencre várt egy tetováló ismerősöm. Délelőtt 11 óra körül köhögni kezdtem, ami olyan átlagos, száraz a levegő érzés volt.
Ittam pár korty vizet és el is múlt az inger. Fél 12-re készen is voltunk, elindultam haza, de éreztem, hogy nagyon ráz a hideg. Gondoltam, biztosan a tetoválás viselt meg. Mire hazaértem, már fájt a torkom és a fejem is. Mértem lázat, ami hőemelkedést mutatott. Kicsit gyengébbnek is éreztem már magamat. Pihentem kicsit, majd elkezdtem a húsvéti készülődést. Gondoltam, elkészítek mindent és lesz két napom, amikor csak pihenek. Főzés közben öt percenként le kellett ülnöm, mert úgy éreztem, elfogyott az erőm, nehezen kaptam levegőt és köhögni kezdtem. Családom unszolására este háromnegyed hétkor felhívtam a Nyíregyházi Központi ügyeletet, és elmondtam, milyen panaszaim vannak. Fejfájás, nehézlégzés, hőemelkedés, köhögés. Azt javasolták, hívjam a körzeti orvosomat, mert ő az, aki ebben a helyzetben dönteni tud. Ha a nehézlégzés súlyosbodik, akkor ismét hívjam fel az ügyeletet és adnak tanácsot. Ezt kicsit furcsának tartottam… milyen tanácsot tudnak adni, ha nem kapok levegőt? De nem volt erőm vitatkozni. Gondoltam, hátha kialszom a fájdalmaimat.
Négy, gyakorlatilag szünet nélküli alvással és folyamatos lázzal eltöltött nap után, április 6-án, kedden délután sikerült a háziorvosommal beszélni telefonon, aki kiírta a Favipiravir Egis nevű gyógyszert és a PCR tesztet. A gyógyszert másnap, azaz 7-én, az ötödik napon kellett elkezdenem szedni. Nem volt erőm, feküdtem állandóan, nem volt étvágyam sem, inni is csak kólát tudtam, mert a vizet gázolaj ízűnek éreztem.
Április 8-án, csütörtökön délelőtt jöttek tesztelni. Már a gyorsteszt is egyértelműen kimutatta, hogy megfertőződtem COVID-19 vírussal. Az elkövetkező öt nap maga volt a pokol. Az állandó köhögéstől hányingerem volt és fájt a fejem, lázas voltam, amin már nem segített a lázcsillapító sem, köhögtem, szédültem, éreztem, hogy a vérnyomásom sincs rendben. Egy gyors mérés ezt igazolta is. Ez az az érzés, amit az ellenségének sem kíván az ember. Minden egyes levegővételért meg kellett küzdenem.
Hétfőn, április 12-én ismét hívnom kellett az orvosomat. „Hívjak mentőt” - jött az egyértelmű utasítás. Ők nem tudnak már mit tenni velem. Féltem, mert az állapotom egyre rosszabb volt. A kiérkezett mentős megjegyzést tett, hogy köhögés és láz miatt miért kell mentőt hívni, de persze egy-két vizsgálat elvégzése után bevittek a COVID ambulanciára, ahol 10-12 ember várakozott. Az ott dolgozó ápolók és orvosok nagyon kedvesek és türelmesek voltak. Körülbelül 20 perc várakozás után megcsinálták a mellkasröntgent, majd sorban jöttek a vizsgálatok… Véroxigén szint,- vérnyomás,- lázmérés. Másfél óra pokoli kín után bekerültem a vizsgálóba. A diagnózis: kétoldali tüdőgyulladás. 80-as véroxigén szint és magas gyulladási faktor a vérben. Be kell feküdnöm a COVID osztályra, közölte az orvos. Már nem volt kérdés számomra sem, segítség kellett és minél hamarabb. Oxigénmaszkot kaptam és kiültettek várakozni az előtérbe. Fél órát ültem a COVID ambulancia folyosóján, ez alatt láttam betegeket, akik ott feküdtek kórházi ágyakon és infúziót kaptak… viszont a lecsepegett folyadék után saját lábukon mentek haza. Fél óra ücsörgés után egy kedves ápoló átkísért a kórház COVID osztályára.
Amit érdemes tudni mindenkinek a koronavírus okozta tüdőgyulladásról. A COVID-19 tüdőgyulladás más, mint egy átlagos tüdőgyulladás. Ahelyett, hogy gyorsan megfertőzné a tüdő nagy területeit, a COVID-19-et okozó vírus a tüdő több kis területén bújik meg. Ezután eltéríti a tüdő saját immunsejtjeit, és felhasználja azokat a tüdőben való elterjedésére több napos vagy akár hetes időszakban. Mivel a fertőzés lassan halad át a tüdőn, károsodást hagy maga után, és folyamatosan lázat okoz. A fertőzés alacsony vérnyomást, a vesék, az agy, a szív és más szervek károsodását is okozhatja. A COVID-19 súlyos szövődményei más tüdőgyulladásokkal összehasonlítva hosszú lefolyású betegséghez vezet. Míg a legtöbb ember, aki tüdőgyulladásból gyógyul, tartós tüdőkárosodás nélkül megússza, a COVID-19-hez társuló tüdőgyulladás ettől sokkal súlyosabb lehet. A tüdő sérülése a betegség elmúltával is légzési nehézségeket okozhat, amelyek javulása hónapokig tarthat.
Öt ágyas szobába kerültem negyedik betegként. Mindenki tüdőgyulladással feküdt bent, minimum két hete. Ez a hír, hogy talán két hétig is bent kell feküdnöm, nagyon megijesztett, de már bármit vállaltam volna azért, hogy jobban legyek, hogy ne fájjon levegőt vennem. Bekötötték az első infúziómat. Mivel a Favipiravir Egis szedése már otthon allergiás reakciót váltott ki nálam, vérző kiütéseim lettek a hátamon, kértem, hogy ha van más lehetőség, akkor azt választanám. Vekluryt kaptam.
A Veklury a koronavírus-betegség kezelésére alkalmazott, vírusellenes gyógyszer. Felnőtteknél és 12 évesnél idősebb, legalább 40 kg testtömegű serdülőknél alkalmazzák, ha olyan tüdőgyulladásban szenvednek, amely oxigénpótlást tesz szükségessé.
Vártam a csodát… de még nem jött. Fájt a hátam, nehéz volt levegőt vennem, a két méterre lévő mosdóig elmenni és visszaérni az ágyamhoz is óriási erőfeszítésembe került. Fuldokoltam, ha megtettem két lépést. Éjszakánként azért imádkoztam, hogy reggel még felébredjek. Öt napig másról sem szólt az élet, csak vénás injekció, hasfalba szúrt véralvadásgátló, infúzió, gyógyszerek kapkodása és alvás. Vérzett az orrom és az ínyem. Állandóan keserű ízt éreztem a számban az infúziótól. De minden nap összeszedtem magamat annyira, hogy egyek. Tudtam, hogy meg kell tennem, mert ha még jobban legyengülök, talán nem lesz esélyem a vírus ellen.
Április 16-án ért véget az infúziós kezelésem, arra a napra egy mellkasröntgent és laborvizsgálatot rendelt el az orvos. A mobil mellkasröntgen felvételét én is megnézhettem. Mindenhol foltok voltak a tüdőmben. Nem sokat javult az állapotom. Továbbra is kaptam vénásan az antibiotikumot és köptetőt. A jobb karom már bedagadt és fájt. Át kellett szúrni a branült a bal karomba, ami egy nap után szintén bedagadt.
Április 16., csütörtök. Ezen a napon lettem 43 éves. Az ajándékom egy adag röntgent sugár és születésnapi reggeli az ágyba… Két zsömle és felvágott. Soha nem volt még ennyire magányos és reménytelen születésnapom.
Péntek, április 17. Délután PCR tesztet végeztek. Egy kis remény… ha negatív az eredmény, akkor hétfőn hazamehetek. Ólomlábakon cammogott az idő. Sokat aludtam, mert erőm még mindig nem volt.
Hétfő, április 19. Hajnal fél hatkor jött a szokásos vénás injekció, vérhígító, gyógyszerek. A csuklómon kiütések, ami nagyon viszketett. Tíz óra körül megérkezett az orvos és végre a jó hír. Negatív lett a tesztem, mehetek haza. Összepakoltam és vártam a zárójelentésem. Délután egy óra volt, mire elkészültek a papírok és kiengedtek néhány javaslattal, jó tanáccsal. Sok pihenést javasolt az orvos. Kontrol röntgen két hét múlva, ott derül majd ki, milyen maradandó károsodást okozott a tüdőmben a vírus.
Hazaértem, örültem, hogy már nem a kórházban kell lábadoznom. Azt hittem, most már minden nappal csak jobb lesz, de estére kiütések jöttek ki az egész testemen, viszketett mindenem, fájtak az ízületeim és állandóan fáradtnak éreztem magamat.
Huszonhét nap telt el azóta, hogy jelentkeztek az első tünetek, de még mindig nem mondhatom azt, hogy győztem. A fáradtság állandó része az életemnek. Az itthoni lábadozás első pár napjában a köhögés és a nehézlégzés is visszatért, néha vérzik az orrom és az ízületeim is fájnak.
2020. december végén regisztráltam védőoltásra. Azt terveztem, hogy a húsvéti ünnep után felhívom az orvosomat és érdeklődöm, mikor van lehetőségem oltásra menni… Sokakat hallottam panaszkodni, amiért pár napig betegek lettek az oltás után. Az én véleményem, hogy inkább vállaltam volna azt az egy-két napig tartó, oltási reakcióként jelentkező lázat és fáradtságot, mint ez elmúlt huszonhét napot. És ki tudja még, mennyit ezután?
Szatlószki Magdi
Új hozzászólás