A lány a szülők házasságon kivüli kapcsolatából született. Az együtt élés hamar felbomlott. Az apa elköltözött, új élettársi kapcsolatot létesített. A gyermeket az anyja nevelte tovább. Szülei segítségére voltak, mert egy háztartásban laktak.
Az anya, a gyermek kétéves korában, annak ideiglenes elhelyezését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy összeállt egy férfival, és az új kapcsolatba nem kívánta magával vinni elsőszülött gyermekét. Így a lány az anyai nagymamához és férjéhez került.
Az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálata során az anya elmondta: új viszonyába a kislányt továbbra sem kívánja magával vinni. A vér szerinti apa sem akart foglalkozni vele. Indoklása szerint a lányt egyáltalán nem nevelte, ezért ezután sem akarja.
Kilenc évvel az ideiglenes elhelyezést követően a nagyszülők kérték a gyámhatóságtól a gyermek újbóli ideiglenes hatályú elhelyezését. Szeretnék, ha az anyja nevelné tovább, de ha ő nem vállalja, akkor kerüljön nevelőszülőkhöz. A gyámok egészségi állapota miatt nem tudták tovább vállalni unokájuk nevelését. A nagyszülők dolgozni is jártak, nem tudták biztosítani egész napos felügyeletét. A kislány minden nap elment iskolába, de onnan nem haza igyekezett. Állandóan keresni kellett. Csavargott, rossz társaságba keveredett, otthon hazudozott. Tanulmányi eredményei látványosan romlottak. A nagyszülők belefáradtak az állandó feszültségbe. A kialakult helyzetről beszélgettek neveltjükkel. A lány a vérszerinti édesanyjához szeretett volna visszakerülni, annak ellenére, hogy az kiskorában elhagyta. Ha nem akarja visszafogadni, akkor soha többé nem kíván vele találkozni. A kislány a nagyszüleit tekintette szüleinek.
Az évek során az anya rendszertelenül látogatta. Soha nem vett neki semmit. Az apát nem érdekelte gyermeke sorsa, nem tartott vele kapcsolatot, pedig a láthatást engedélyezte a gyámhatóság. A nagyszülők nem értették, hogy a szülők gyermekük nevelését miért nem vállalták újra. A gyerek problémássá vált, most lenne szükség rájuk. Ők azonban hallani sem akartak róla, pláne azért nem, mert a kislány sajátos nevelési igényű, értelmi fogyatékos.
Az illetékes hatóság megvizsgálta a nagyszülők kérését. Azok indokait elfogadták. A gyermek felügyelet nélkül maradt, ezzel élete közvetlen veszélybe került. Megállapították a gyermek súlyos veszélyeztetettségét, vagyis fennállt a veszélye olyan mértékű elhanyagolásnak, mely életét közvetlenül veszélyeztetné, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésében jelentős, helyrehozhatatlan károsodás állhatna be (ez részben már be is következett).
A kislány nevelőszülőkhöz került. Új környezetébe nehezen illeszkedett be. Rendszeres magatartási problémái miatt nevelői nehezen bírnak vele.
Míg a lánnyal nagy- és nevelőszülők küszködnek, vér szerint szülei élik világukat. Egymás után születnek gyermekeik. Azokat megtartják, úgy-ahogy nevelik. Csak ő nem kellett…, mert fogyatékos.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás