Egy csikkvadász vallomása

Csikkszívó

A Fényesudvarban akadtam rá. Éppen egy majdnem egész csikkért guggolt le. A szándék acélos, a kivitelezésbe már hiba csúszott. Oka pedig az átkozott alkohol. Vadászunk valószínűleg hosszan próbálta feledni a bút.

Minden bizonnyal napja nagyobbik része a pohár fenekének alaposabb vizsgálatával töltötte. No, nem szívta magát totál részegre, hiszen a belső fülben megfelelően reagált az egyensúlyi szerv, megmentve gazdáját az orra bukástól. Kezében a kinccsel, boldog vigyorral tornázta magát függőlegesbe.

- Micsoda pazarlás! – motyogtam magamnak, a majdnem egész cigarettára sandítva. – Vajon az ismeretlen miért dobhatta el? - csendesen tippelgetni kezdtem. - Jött az 5-tös troli – fogtam a variációk sorolásába. – A 43-as busz. Megérkezett, akit várt. Lehetett kölyök, aki illegalitásban fújta a füstöt, míg nem szüleje fel nem tűnt a láthatáron… Eh! Nem fogom megtudni. - adtam fel végül.   

Ebben a bekezdésben magyarázkodnom kell. Nem azért sajnáltam az alig szívott csikket, mert szívesen megkaparintottam volna. Fiatalkori botlásomat leszámítva, nem dohányzom. A hajléktalan külsejűtől sem ítélem el. Azé a csikk, aki megtalálja. A cigarettára kidobott pénzt sajnálom. Sokkal hasznosabb dolgokra lehetett volna költeni.

Közben a csikkvadász észrevette érdeklődésem. Hozzám botorkált és gyorsan tarhált egy százast. Adtam neki, bár biztosan tablettás vinkóra vagy bagóra fogja költeni. Be kell vallanom, bizony önös érdekeknek engedve nyúltam zsebembe. Gondoltam, a kétszínű érme adományozása ellentételezéseként elvisel egy-két kérdést.

- A cigiárusoknál ötszáz – előzött meg.

A fényesudvari cigimaffia lebzselő tagjaira bökött. A kis piacnál üzletelnek. Rendes, nyolcórás műszakban „dolgoznak”. Két-három férfi a hesszelő (figyelő), egy vékony nő pedig árusít. Annyira feltűnően csinálják, hogy csak a vak nem veszi észre, miben sántikálnak. A rend éber őrei mégsem kapják el őket. Miért? Mindössze két-három térfigyelő kamera kellene, és hipp-hopp eltűnnének a cigiárusok (vagy máshova áttéve működésüket, jobb esetben a börtönbe).

- Inkább a csikkeket szedem - hohó, milyen jó dolgom van! Nem is kell kérdeznem, a félrészeg mondja magától. – Kimorzsolom belőle a dohányt. Veszek cigipapírt. Az olcsó. Beletömködöm a bagót, és annyit szívok, amennyit akarok.

- Csak magának sodor?

- Ravasz ember maga – hamiskásan kacsintva mosolyodott el. – Tudom, mit akar.

- Gondolom, kell a pénz.

- Telibe találta, mint a tehén szarva közt a tőgyét!

- Na, és mennyi jön össze? – és a járdára mutatva még hozzátettem: – Úgy látom, alapanyaghiányban nem szenved, azaz keresetének csak a munkabírása szab határt.

- Nem panaszkodom. Naponta összehozok egy ezrest.

- Mire költi?

- Látja! – mutatott magára, borvörös képére.

- Másra nem akar? Ruhára? Normális kajára?

- Na, menjen a fenébe! – horkant fel bosszúsan. – Tudtam, hogy ide akar kilyukadni.

Legyintett egyet. Bizonytalanul megfordult. Közben volt egy kis jobbra kilengése, de korrigált. Elindult a boltba. Szerintem egy féldecis beszerzését tűzte ki célul. Ott mindössze százhuszonkilenc forint. Százasomon felül biztosan cincogott még zsebében néhány ötös, tízes, amelyek határozottá tették indulásának irányát.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.