No, kérem, ilyet sem gyakran látunk. Az eredménytől függetlenül egyetlen dolog biztos volt: a Magyar Kupa legjobb 16 csapata között lesz cívisvárosi alakulat.
Hogyan lehetséges mindez? Egyszer már átéltük, milyen az, amikor együtt mozdul meg a Debreceni VSC szurkolótársadalma, ugyanakkor fekete-fehér dresszt is ölt a város, hiszen a Vasutas a Debreceni Egyetem gárdájával, a DEAC-al csap össze. A sors ironikus, ugyanakkor kegyes volt a szabadság őrvárosához. A 32 között kihúzták a párosítást: DEAC - DVSC. Ezek szerint „idegenben” is otthon… A Nagyerdei Stadionban is nézett már farkasszemet a két legénység, ideje volt tehát, hogy az egyetemi sportpálya is szurkolóktól legyen hangos a városi rangadón.
Persze, érezhető volt a kétosztálynyi különbség a felek közt, a Loki nyert 4-0-ra. Rivalizálásnak azonban nyoma sem volt. Függetlenül attól, hogy az Egyetemvárosban, Debrecenben, a Nagyerdei Stadiontól pár száz méterre a DVSC-szurkolók vendégszektorban biztatták csapatukat. Az egyetemiek kispadján pedig az a Sándor Tamás ült, akinek annak idején elidegeníthetetlen szerepe volt abban, hogy a piros-fehérek a magyar futballtörténelem feledhetetlen részévé váljanak, és a Loki padján helyet foglaló Dombi Tiborral immár ellenfélként végezzék dolgukat. Tehát futballünnep zajlott a DEAC-pályán. Mindez annak ellenére, hogy az időpont a legkevésbé sem volt baráti, fél 2-kor kezdődött a meccs. Hangsúlyozom, teltház előtt. Talán vendégszektorról sem lehet egyébként beszélni a lokisták esetében, hiszen a hazai és „vendég” tribünt elválasztó szalag lekerült az első félidő után, a Teniszke teraszán pedig együtt sörözött fekete-fehér sálas szurkoló a piros-fehér pólóssal. Egyik szemünk örömkönnyekben tört ki, amikor a Vasutas magabiztosan menetelt a 16 közé, másik szemünk pedig zokogott, elsirattuk a Debreceni Egyetem csapatának kiesését.
És akkor térjünk át arra, hogy a debreceni meccset követően miként vált a cívisváros számára még ünnepélyesebbé a nap. A legnagyobb riválisok is búcsúztak, hiszen a Ferencváros hosszabbításban elvérzett Iváncsán, míg a másik „közismert” ellen, a Mol Fehérvár a Felcsúttól kapott ki. A lényeg azonban mégis az, hogy Debrecen két csapatra is büszke lehet, pedig mindkettő ugyanazon a pályán futballozott, egymás ellen.
Barna Marci
Új hozzászólás