Voltak emberek, akik azt mondták: Petőfi Sándor túl egyszerű, nem gondolati, olyan, mintha népdalokat olvasna az ember. Szóval a modern ember szemével nézve már nem korszerű, nem elég intellektuális, nem elég bonyolult.
Lehet, hogy e megállapításokban van némi igazság, de éppen azért, mert népdalszerű, a legtöbb verse, sora beleitta magát a nyelvünkbe, a szavunk járásába, a közmondásainkba, a szóláshasonlatainkba, a lelkünkbe égett a lelke, akár akarjuk, akár nem, Petőfi ott van bennünk, Petőfi egy kicsit mi magunk vagyunk. A világirodalom egyetlen alkotója, aki ilyen magas színvonalon ilyen mennyiséget alkotott. Még egy szűk évtized sem jutott neki. Emellett politizált, nősült, gyermeket nemzett, folyton úton volt, szülőket temetett, gyereket temetett, s aztán már őt kellett volna temetni, merthogy megtette azt a „szívességet”, hogy meghalt a hazáért a szabadságharcban. Nála hitelesebb költő nincs a magyar irodalomban, s nincs még egy, akinek életében és művészetében ennyire megvalósulna „a szó és a tett egysége”. De nem ő lenne, ha tudnánk, hol van a sírja, ha nem élne róla egy legendárium, hogy dehogy is halt meg, Szibériában tovább élt.
A világirodalom legnagyobb költője. Itt közre adott versében leszólja a szlovákokat, letótozza őket ez a szlovák-szerb-magyar gyökerekkel bíró csodálatos magyar költő. Vajon szabad-e ma az általa oly’ hőn szeretett magyar nép? Csak azért is, mindörökké Petőfi. S ne kelljen többször mondani!
(erdei)
A magyar nép
Szabad a magyar nép, szabad valahára,
Kinek láncot vertek kezére, lábára,
S görbedt derekával a rabigát vonta,
Mintha csak állat és nem ember lett volna.Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,
Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,
S mely előbb mint bilincs őtet szorította,
A vasat mint kardot ő szorítja mostan.Szabad a magyar nép... lejárt napod, német!
Nem táncoltatod te többé ezt a népet,
S pióca módjára nem szívod a vérét,
Megfizette isten gonoszságod bérét.E földön legyen úr a tót vagy a német?
E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett!
Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát,
És magyar vér ezer évig ótalmazá!Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,
S kik a mi fejünkre állani akarnak,
Azoknak mi állunk feje tetejére,
S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,
Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?
Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,
Még a félhalott se maradjon az ágyon!Haza és szabadság, ez a két szó, melyet
Először tanuljon dajkától a gyermek,
És ha a csatában a halál eléri,
Utószor e két szót mondja ki a férfi!Pest, 1848. június
Új hozzászólás